Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Mollay Károly: A soproniak harmincadvámja 1383-1542

A soproniak harmincadvámja 1383-1542 1. Országos viszonylatban a harmincadvámot először 1215-ben, Esztergommal kapcsolatban említik: ezt az új értékvámot II. András király, ill. Apod fia Dénes tárnokmester pénzügyi politikája nyomán vezették be (vö. Pach Zsigmond Pál: „A harmincadvám eredete". Bp., 1990.35,38). A vám behajtásához ún. harmincadhelyeket kellett felállítani. A XIII. században ilyen harmincadhelyek voltak Esztergomban, Győrött, Budán; 1336-tól Nagyszombatban, majd Sárvárott is. A harmincadvám a XIII. században a belföldi áruk után a királyi és a királynéi városok eladományozott vásárjövedelméből a királynak, ill. a királynénak járó hányad, harmincad volt, azaz belkereskedelmi illeték. AXJV. században vált külkereskedelmi vámmá: 1342 óta a külföldről behozott, 1380 óta a külföldre kivitt áruk után is szedték. Ezt törvénnyé Zsigmond király második dekrétuma, az 1405. évi törvény 17. cikkelye emelte: „minden kereskedő, kalmár és egyéb bármely állású és sorsú emberek, kik az ország határain túlra visznek és szállítanak portékát vagy árukat és eladó dolgokat, ezekről éppen úgy kötelesek a harmicadrészt megfizetni és kiszolgáltatni, mint azoktól, melyeket az országba behoznak" (Kolosvári Sándor — Óvári Kelemen: Magyar Törvénytár 1000-1526. évi törvénycikkek. Bp., 1899). Amikor Zsigmond 1402. jan. 22-én Sopront, Pozsonyt, Nagyszombatot, Lőcsét és Bártfát árumegállító joggal ruházta fel, „az odaérkező bel-és külföldi kereskedőket szekérszállítmányaik lerakására és felbontására, valamint arra kötelezte, hogy jelentkezzenek a harmincadosoknál (se nostrís ostendant tricemimatoribus ), és csak a tőlük kapott igazolvány birtokában (ab eisdem signum ad cautelam reportantes) utazhassanak tovább" (Pach i. m. 65). Amióta mind a külföldről behozott, mind pediga külföldre kivittáruk után harmincadot kellett fizetni, szükségessé vált a harmincadhelyeknek a határmenti városokba való áthelyezése. így került a győri harmincadhely 1369 előtt Pozsonyba, a sárvári pedig 1383 előtt Sopronba. 2. Mária királynő (1382-1395) 1383. ápr. 6-án kelt oklevelében (átírta Zsigmond 1387-ben) többek között ezt írta: „quia nunc ipsa tricesimalis exactio de ipsa insula Sarwar ad ciiiilatem nostiam Sopron translata extitissel, ideo nunc exactores earundem tricesimarum de Sopronio ipsos ad Solutionen! tricesime de quibuslibet eorum bonis, et rebus faciendam compcllerent et coaretarent creberrime, per quod dicta ciuitas nostra magnam ineurrisset desolationem; supplicantes exinde Nostre Maicstati, vt super premissis de remedio prouidere dignaremur..." (Fejer, Georgius: Codex diplomaticus Hungáriáé ecelesiastievs ac civilis Budae, 1834, X/l: 742). Azaz: mivel most a harmincadvám behajtása Sárvárról Sopronba helyeztetett át, ezért most a soproni harmincadosok mindennemű javak és dolgok után rendszeresen szedjék a harmincadot, miáltal nevezett városunk nagy elhagyatottságát megszünteti; kérték felségünket, kegy eskedjünkgondoskodni az előbbiek orvoslásáról. A harmincadhely áthelyezése Sopronba a város kereskedelme szempontjából igen előnyösnek bizonyult: megnövekedett a belföldi és a külföldi kereskedők jelenléte, forgalma. A soproni kereskedők már ennek előtte is élénk kereskedelmet folytattak. IV. László király 1281. dec. 31 -én újítja meg a soproniaknak elődei által (a Sanctis progenitoribus nostris) adott vámmentességét az egész országban (in regno nostro), III. András pedig