Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
A politikusokkal ellentétben a burgenlandi lakosság kedélyállapotát jelentékenyen nem befolyásolta a megelevenedő magyar revízió. Még az 1928. január l-jén Szentgotthárdon leleplezett fegyvercsempészés is csak mérsékelt hatást gyakorolt a közhangulatra. A botrány kipattanásakor közszájon forgott ugyan, hogy a feltartóztatott fegyverek Ausztria ellen is bevethetők, egyes vélemények szerint pedig az osztrák kormány túlzott mértékletességgel reagált az ügyre 462 , a dolognak mégsem volt messzebb ható következménye. Pedig a Rothermere-akcióval párhuzamosan provokációgyanús jelenségekre is felfigyelhettek a burgenlandiak. Ezek közé tartoztak azok a röplapok és egyéb irományok, melyek az osztrák igazgatást kritizálták. Jóllehet, ezek a burgenlandi keltezésű írások a helyi lakosság nevében születtek, nem lehetünk biztosak benne, hogy valódi szerzőiket is Ausztriában kell keresnünk. Amennyiben mégis, akkor sem bizonyos, hogy a bennük foglaltak tartomány társadalmának általános véleményét tükrözték. 1928 márciusában „Burgenlandi Gazda" aláírással, hosszú panaszlista készült az osztrák adminisztráció gyengéiről, a gazdaság visszaeséséről, panamákról és eltékozolt milliárdokról. A levél - hangsúlyozottan német ajkú - szerzője a tékozló fiúhoz hasonlóan fohászkodott, hogy miután hűtlenségének árát már többszörösen lerótta, megtérhessen „atyjához", a magyar államhoz. Az írás utolsó bekezdése — megadva a lap pontos londoni postacímét — másokat is felszólított, hogy német nyelven írt levelekben forduljanak Rothermere-hez, illetve Daily Mail szerkesztőségéhez és követeljenek népszavazást a területen. A nagy valószínűséggel a határ innenső oldaláról támogatott kezdeményezés kísérlet volt arra, hogy a lord, illetve a közvélemény figyelmét felhívják a német nemzetiségű lakosság magyar érzelmeire. 463 1928-ban a régről hurcolt problémák mellett az osztrák belpolitikai válság tünetei és a Rothermere-ügy mellett a Löbe-féle affér is színezte a Nyugat-Magyarországgal kapcsolatos nézeteltérések tarka világát. A magyar társadalmi és politikai élet jelesei ez utóbbit is igyekeztek felhánytorgatni Ausztriának. Szombathelyen 1928. szeptember 10-én zajlott a „Nyugati Végek tüntető nagygyűlése" Trianon ellen, melynek során csaknem valamennyi említett összetevő felbukkant. A nagyszabású megmozduláson részt vett és beszédet mondott többek között Tarányi Ferenc vasi főispán és Réthey Ferencné, a „Pro Hungária" Nők Világszövetségének elnöknője is. Az ő szónoklataik - különösen az utóbbi esetében, helyenként tragikomédiába hajló módon - a revízió általános frázisainak ismételgetésében merültek ki. Tarányi mint főispán nyüván tartózkodó volt a burgenlandi kérdéssel kapcsolatban, mellyel végül Vargha Gábor országgyűlési képviselő hozakodott elő felszólalásában. Vargha, amellett, hogy a hullarabló Ausztria fejére olvasta a korábbról már jól ismert szentenciákat, élesen támadta Paul Löbe korábban említett, savanyúkúti megnyilatkozását. 464 A hírhedtté vált Löbe-nyilatkozat körüli diplomáciai hullámverés hatásai elértek tehát a határ mellé. A német képviselőház elnökének nyilatkozata olyan megütközést keltett, hogy egyesek erős fenntartásokkal fogadták a puszta hírt is, hogy egy szintén legyőzött állam vezető politikusa felemeli hangját a Rothermere-mozgalom, azaz a békeszerződések revíziója ellen. A Vasvármegye szerint nem valószínű, hogy Németország a pár százezer lakosú Burgenland miatt lemondana a békekötések felülvizsgálatának nagy elvéről. 465 A kommentárok elsiklottak a felett, hogy a Párizs környéki békék német szempontok szerint történő revíziója nem csak elvszerűen valósulhat meg. Nem biztos, hogy rövidlátónak kell ítélnünk azokat, akik 1928-ban nem fedezték fel a hagyományos revizionizmus és az esetleges expanzió közötti különbséget. Pedig az Anschluss és a délkelet-európai német szupremácia 462 Haslinger 1994. 137-138. o. 463 Kézirat. Soproni Múzeum Helytörténeti dokumentumok. 464 VVM., 1928. szeptember 11. 465 WM., 1928. július 28.
