Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN

amely négy éven át küzdött Németország világuralmi céljaiért.

312 A lap értetlenül állt a nyilatkozat előtt, és hangoztatta: a német hűséghez nem illik, hogy ilyen kegyetlenül megsértse egy nemzet érzelmeit. Apponyi Albert a Pester Lloyd hasábjain támadta Lobét, amiért a lord akciója nyomán a magyar revíziós szándékok egészét bírálta. Apponyi nyíltan kijelenthette azt, amit Bethlen nem fogalmazhatott meg soproni hallgatósága előtt, vagyis hogy a Rothermere-mozgalom Nyugat-Magyarországot egyáltalán nem érinti, a burgenlandi kérdés idehaza nyugvóponton van, és senki nem is akarja azt felbolygatni. Apponyi így fogalmazott: „az incidenssel kapcsolatban szót sem vesztegetnék, és a történtek jelentőségét a legkevésbé sem becsülném túl, ha az ott elhangzott megnyilatkozások csupán Burgenlandot érintették volna [...] Dr. Löbe azt a kijelentést tette, miszerint hetvenmillió német őrködik azon, hogy lord Rothermere tervei meg ne valósulhassanak. [...] Ez esetben nyilvánvalóan valami félreértéssel van dolgunk, különben a megmagyarázhatatlan, a német politika részéről logikátlan és barátságtalan nyilatkozatnak az ellenhatása sem fog elmaradni."

513 A dalosünnep apropóján a szintén mértékadó Magyar Szemlében Antal István az Anschluss veszélyeiről írt dolgozatot, egyetlen szóval sem említve annak Burgenlanddal kapcsolatos kihatásait.

314 A birodalom budapesti követe természetesen tájékoztatta feletteseit az Ausztriában lezajlott rendezvény magyarországi rezonanciájáról. Elmondása szerint a magyar sajtó általában baráti hangnemben tudósított a német dalosünnepről, és hasonlóan melegen fogadták a Magyarországra látogató 2500 német vendéget is. Nem hallgatott azonban azokról a hivatalos és sajtóvisszhangokról sem, amelyek a dalosok burgenlandi kirándulását és az ott elhangzott nyilatkozatokat kifogásolták. A követ Leser tapintatlanságát és az osztrák kormány ügyetlenségét kárhoztatta a botrány kipattanása miatt. Attól tartott, hogy a fejleményeknek Németország lesz a vesztese, illetve a német-magyar jó viszony esik majd áldozatul.

315 A német politika elsősorban attól tartott - s ez bizonyos fokig be is következett -, hogy a francia diplomácia igyekszik majd megragadni az alkalmat a két ország között támadt feszültség kihasználására, és megpróbálja rávenni a magyarokat a Weimari Köztársasághoz fűződő kapcsolatok lazítására.

316 Német részről ez idő tájt egyébként is tartottak a magyar külpolitika francia orientációjának erősödésétől. Schoen erre 1929. évi összefoglaló jelentésében is utalt. Mint írta, Magyarország számára valóban fontos volt a francia kapcsolat ápolása, elsősorban az optáns-ügy és a jóvátételi kérdések rendezése miatt, ez azonban semmiképp sem jelentett fordulatot a revízió mellett elkötelezett magyar politika külső irányultságában.

31

' A francia kormányhoz közel álló Le Temps október 19-én ugyanakkor valóban megpróbálta bedobni Erisz almáját a két ország közé. Az egész Löbe-féle esetet az osztrák-német egyesülés problémájára vezette vissza, úgy állítva be, mintha a Reichstag elnöke benyújtotta volna a teljes német nemzet jogigényét Sopronra és környékére. Bethlen beszéde - írta a cikk - elkeseredésből táplálkozott, melyet az okozott, hogy Németország a régi szövetséges, Magyarország rovására kívánja növelni területeit.

318 Bár erről a beszédben nem volt szó, a magyar közvélemény körében a francia szándék nélkül is csökkent a szimpátia Németország 312 Budapesti Hírlap, 1928. július 7. 313 Pester Lloyd, 1928. július 31. 314 Antal István: Az „Anschluss" és mi. Magyar Szemle, 1928. augusztus (II/4.), 380-385. o. 315 A budapesti német követség távirata a berlini külügyminisztérium számára, 1928. július 28. PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. 316 A német külügyminisztérium tájékoztatása a belügyminisztériumnak, 1929. január 14. PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415, Oe. 36, (K274610-274612). 317 Fejes 1981. 62-65. o. 318 Idézi: BeUér 1985. 72. o.