Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
V. A HARMINCAS ÉVEK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PROBLÉMA NÉZŐPONTJÁBÓL
A forrás arról tájékoztat bennünket, hogy Romániában ez idő tájt lábra kapott hírek szerint, Franz Papén 638 Budapesten megígérte magyar revíziós tervek teljes támogatását, sőt Burgenland visszaadását, ha Magyarország támogatja az osztrák-német egyesülést. A követ jelezte, hogy már bajorországi szabadsága alatt is hallott ehhez hasonló híreket, de Berlinben, sem Konstantin Neurath külügyminisztert, sem Bülow-ot nem tudta elérni. A sajtóosztályon közölték ugyan vele, hogy az egész történetből egy szó sem igaz, Károly királyt 639 azonban ennek ellenére nyugtalanította a dolog, így a követnek hivatalos cáfolatért kellett fordulnia Berlinhez. 640 Miközben itt is, ott is folytak a találgatások, Gömbös egyre jobban távolodni látszott saját, egykori önmagától a nyugat-magyarországi kérdésben. Az osztrák kancellár és a magyar miniszterelnök 1933. november végi találkozója után Dollfuss is megnyugodva jelentette ki, hogy a megbeszélésekkel sikerült eloszlatni azokat a kételyeket, melyeket Gömbös múlt nyári 641 berlini látogatása keltett. 642 Ezt megerősíti, hogy 1934-ben az említett revíziós térképvázlat átadásakor Gömbös Mussolini előtt is kifejtette, hogy a megjelölt osztrák-magyar határt nem tekinti „sine qua non"-nak a magyar kívánságok érvényre juttatásában. 643 Hozzá kell tenni, hogy a német-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzése idején a Gömbös kormánynak nem volt érdeke a kérdés bárminemű aktualizálása. Az akkori feszült osztrák-német viszony ráadásul az Anschlussnak sem kedvezett, ami a burgenlandi kérdést önmagában irrelevánssá tette. 644 A vita újbóli felbukkanása is elegendő indítékkal szolgált azonban Engelbert Dollfuss számára, hogy hazai közvéleménye előtt adandó alkalommal deklaratív módon elvágjon minden további találgatást a terület státuszával kapcsolatban. 1933 júliusában a burgenlandi keresztényszociális párt hazafias tüntetésén jelent meg, és kijelentette, nem állhat elő olyan politikai szituáció, amelyben újra vita merülhet föl Burgenland hovatartozása körül. „(...) Burgenland, a maga német lakosságával elválaszthatatlan részünk. Országunk Burgenlandtól a Bodenitóig, a cseh határtól a Karavankákig megbonthatatlan egészet képez" - hangoztatta a kancellár. 645 Nemsokára kiderült, Dollfussnak mennyire igaza van. 1934-ben az Ausztriában fellobbant belső feszültségek lehetőséget teremthettek volna a helyzet kihasználására. Erre az évre az akuttá vált belpolitikai válság mind a „marxista forradalom", mind pedig az osztrák nácik esetleges puccsának veszélyét magában hordozta. Az osztrák kabinet februárban először a bécsi munkásság felkelésével találta szembe magát. A hazai fajvédők egy részének várakozásai ellenére azonban Gömbös gyors fegyverszállítmányokkal erősítette Dollfuss pozícióját, 646 és nem állt szándékában bármit is lépni Burgenland ügyében. 638 Franz von Papén, német birodalmi kancellár (1932. június 1-1932. november 17.), majd alkancellár (1933. január 30-1934. augusztus 7.), 1933. szeptember 18-án tárgyalt Budapesten. 639 II. Károly román király (1930. június 8-1940. szeptember 6.) 640 Friedrich Werner von der Schulenburg bukaresti német követ Gerhard Köpkéhez, a német Külügyminisztérium II. osztályának igazgatójához, 1933. november 3. PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. (A szomszéd áUamoknak a kérdéssel kapcsolatos részletes álláspontja helyett csupán a reakciók változatos skáláját érzékelteti, hogy Bukaresttel ellentétben, Belgrádban lehetőségként tekintettek az anschlussra. Ez ottani felfogás szerint semmissé tette volna a Saint-Germain-i szerződést. A békerevízótól azt várták, hogy általa mód nyüik a karintiai kérdés újrarendezésére is. Jugoszláv felfogás szerint a népszavazás hatályát vesztené, így vagy új referendumot kellene rendezni, vagy az egyensúly érdekében egyszerűen Jugoszláviához kellene csatolni a területet. A belgrádi magyar követség információi alapján a Jugoszláviában uralkodó nézetek szerint az egyesülés a burgenlandi kérdést is érintené. Jellemző azonban, hogy a Karintia esetében javasolt megoldást utóbbira nem tartották volna érvényesnek ottani körökben. „Vannak, akik úgy vélik - áll a jelentésben -, hogy az anschluss a korridor-tervek megvalósulását segítené, különösen mert ezzel Prágában el lehetne oszlatni a német-osztrák egyesüléssel szemben táplált bizalmatlanságot. " A belgrádi magyar követség jelentése, 1933. június 16. MOL, KÜM, K 63, 168. 1933-20/7. 81J 641 A dokumentumban szereplő „múlt nyári" berlini út a valóságban 1933. június 17-18-án volt. M2 Preziosi távirata Mussolininek, 1933. december 1. In Réti 2003. 166. dok. 128. o. 643 Ormos 1969. 342. o. 644 MOL, KÜM, K 64, 63. cs. 20. t. 118/pol. 1935. ül., 578 res.pol/1935. 645 Bécsi német követség jelentése, 1933. július 7. PAAA, IL b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. 646 Pritz 1982. 154. o.
