Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN

követelni tőlünk. [...] Rothermere lord aligha fog síkra szállni a régi magyar határokért, hanem inkább arra fog törekedni, hogy az olasz határokat a magyar határral hozza érintkezésbe. Burgenland kívül esik a visszakövetelhető zónán, sőt Nyugat-Magyarország tekintélyes területei is még a zárt német nemzeti területhez tartoznak" - írta a lap.

301 A cikkre reagáló Magyarság cikkírója arra figyelmeztette a hazai külpolitika irányítóit, hogy mivel Németországtól nem várhatjuk a „ránk nézve talán legfájdalmasabb", nyugat-magyarországi kérdés igazságos megítélését, máshol kell magunknak szövetségeseket keresni.

302 Hogy hol, azt nem részletezte. A mérsékelt Pester Lloyd - amellett, hogy a soproni szavazás ellen felhozott érveket igyekezett cáfolni - elsősorban a magyar nemzetiségi politikát ért bírálatokat utasította vissza. Ezeket - közölte a lap - Robert William Seton-Watsonnak, Henry Wickham-Steednek és az ellenséges propaganda egyéb ügynökeinek az eszköztárából ismerte meg a világ.

303 A Magyar Nemzeti Szövetség hivatalos lapja, a Nagymagyarország 1929 folyamán számos írásában latolgatta az Anschluss várható következményeit, nemzetközi fogadtatását, vázolva egyúttal a majdan követendő magyar magatartást is. A Der freie Burgenlandért idézve csupán idő kérdésének tekintette az egyesülés létrejöttét, melyet megelőz még a Németország és Ausztria közti jogkiegyenlítés, a gazdasági és közlekedési kapcsolatok szorosra fűzése, az iskolai bizonyítványok kölcsönös elismerése. A két ország viszonya előbb vagy utóbb gazdasági unióvá érik, melyet a külképviseletek összevonása követhet, s így már csak a formális egyesítés marad hátra - állapította meg egyik cikkében a lap. Hozzátette azt is, hogy Magyarországnak nem érdeke útját állni az egyesülésnek, és összeveszni egykori szövetségeseivel. Az elvett nyugati részeket ellenben nem lehet a terület lakosságának megkérdezése nélkül átcsatolni. Referendum esetén Magyarország jó esélyekkel szállna ringbe, mert - legalábbis az újság szerint - az elszakított térség 292 ezer lakosából 27 ezer magyar, 44 ezer pedig magyarhű horvát. A kettő együttesen a tartomány népességének 25 százalékát teszi ki. Okkal feltételezhető ugyanakkor, hogy a 220 ezres németség között is jócskán akadnak olyanok, akik nem felejtették el, „gazdaságilag mennyivel jobb dolguk volt a régi hazában, ahol konzervatív, vallási meggyőződésüket nem kellett vörös színűre átfesteniük". Az elemzés közölte ezeknek a „jobb érzésű" németeknek a számarányát is, mely mindent összevetve, a tartományban élők kerek egyharmadát teszi ki. így egy népszavazás, semleges ellenőrzés mellett valószínűleg Szent István koronája mellett döntene - vonta le a még matematikailag is erősen elnagyolt következtetést a Nagymagyarország cikkírója.

304 A lap az ügy kapcsán egyébként nagy figyelmet fordított a cseh külpolitika mesterkedéseire is. Arra figyelmeztetett, hogy a bizonytalan osztrák belpolitikai helyzet jó ürügyet fog kínálni Csehszlovákiának, hogy beavatkozzon Ausztria belügyeibe. Prága, melynek fő célja, hogy szomszédját bevonja a kisantant gazdasági érdekszférájába, inkább eléje megy az eseményeknek, hogy az „anschlussisták" szándékait megakadályozza. A lap szerint Magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy az osztrák bomlás esetén a rendteremtő államok között képes legyen cselekedni. „Nem engedhetjük meg, hogy a csehek, rendcsinálás ürügye alatt ide [értsd: az elszakított Nyugat-Magyarországra - T. I.] bevonulhassanak, mert jól tudjuk, hogy a szláv korridort szeretnék megvalósítani" - érvelt az írás.

305 301 Idézi: Magyarság, 1928. február 11. Stresemann maga egyébként a külföldi németség négy csoportját különböztette meg. Ezek legfontosabbikát a Birodalom és Ausztria határainak közvetlen közelében élő népcsoportok jelentették. Rajtuk kívül a Balti-tenger partjának németségét, valamint a Duna-medencében és a Szovjetunióban élő német kolóniák népességét emelte ki. Lásd Németh 2002. 137-138. o. 302 Magyarság, 1928. február 11. 303 Pester Lloyd, 1928. február 11. 304 Nagymagyarország, 1929. március 1. 305 Nagymagyarország, 1929. július 1.