Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN

részletezte, hogy a német fővároson belül kik instruálták Welczeckéket. Ha a nyilatkozatok valóban Hindenburg megválasztásával voltak kapcsolatosak, akkor Bécsben tartani lehetett attól, hogy a német és a magyar jobboldali politikai körök kapcsolatai állnak a háttérben. Az 1925. július 3-i osztrák követi jelentés ezért is számolt be nyugtalansággal telve Gömbös Gyula németországi magánlátogatásáról. A radikális nézetei és nyugat-magyarországi ténykedése miatt változatlanul az osztrákok érdeklődésének középpontjában álló politikus májusban, Hindenburg elnökké választásakor tartott beszédében valóban felemlegette a nyugati határok revíziójának ügyét.

287 A beszéd több osztrák és német lapban is megjelent, bár - mint arról Gömbös Bethlen Istvánt tájékoztatta - a müncheni Völkischer Beobachter a Nyugat-Magyarországról szóló részeket teljesen kihagyta a szövegből. Gömbös arra is figyelmeztette Bethlent, hogy amikor német partnereivel a békeszerződések tarthatatlanságáról tárgyalt, utóbbiak nehézségeket támasztottak Nyugat-Magyarországgal kapcsolatban, ezért abban kénytelenek voltak kompromisszumos megoldást keresni. Javasolta, hogy az Anschluss esetén Magyarország a „legbrutálisabban" követelje Nyugat-Magyarországot, sőt állítsa kész helyzet elé a németeket.

288 Gömbös nézetei korábbról már ismeretesek voltak az osztrákok előtt. Calice most azt is konstatálhatta, hogy ezek időközben mit sem változtak. Felidézhette a Fajvédő Párt vezérének azon kijelentését, mely szerint „német barátainkkal csak addig maradhat meghitt a viszonyunk, ha azok jó barátokhoz illően is viselkednek. Amennyiben ez másként történne, mi tudni fogjuk a kötelességünket, amint azt már egyszer tudtuk Nyugat-Magyarországon".

289 Mivel ez ügyben már voltak rossz tapasztalataik, az osztrák politikusok számára félő volt, hogy a magyar és a megerősödő német jobboldal épp Burgenland kapcsán találja meg a közös hangot egymással. Bár Gömbös személyes tapasztalatai ezt nem támasztották alá, osztrák diplomaták a budapesti német követségről érkező információk egyik lehetséges magyarázatát ebben keresték. A fordulat másik okát abban látták, hogy Németországban olyan közép-európai blokk életre hívásának gondolatával játszottak, melynek egyik lényeges szerepét Magyarországra kívánták osztani.

290 Ilyen blokk létrehozására akkor nem sok esély mutatkozott, hiszen épp 1924-től Franciaországnak sikerült kiépítenie a maga szövetségi hálózatát a térségben.

291 A diplomáciai elszigeteltségből a francia biztonsági igények elismerésével kitörni készülő és Párizzsal konstruktív együttműködés jegyében politizáló Gustav Stresemann-nak változatlanul nem volt érdeke, hogy Németországot ilyen irányban elkötelezze. Ellenkezőleg, a konszenzusos politika segítségével a majdani békerevízió útját egyengető Weimari Köztársaság számára egyenesen terhes volt a potenciális agresszorként számon tartott Magyarországgal fenntartott túlságosan nyájas kapcsolat.

292 Magyarországnak ezért ekkor nem szánhattak különösebb szerepet Közép-Európában. A német külügyminisztérium 1926 augusztusában elkészített ajánlásában a délkelet-európai kapcsolatok kiépítésének súlypontjául Romániát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát jelölte meg.

293 Kánya Kálmán berlini követ 287 Az elhangzott beszéd a következőket tartalmazta: „Németországtól és a német nemzeti pártoktól csak azt kérjük, szereljék le a nagynémet agitációt és gondoljanak arra, hogy Nyugat-Magyarország kérdése is a békerevízió körébe tartozik. Köztünk a Lajta képezi a határt. Lásd Bethlen István titkos iratai. Az iratokat sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a magyarázatokat írta: Szinai Miklós és Szűcs László. Budapest, 1972, Kossuth, 57. sz. 167. o. 288 Uo. 167. o. 289 Calice jelentése a külügyminiszternek, 1925. július 3. ÖStA, AdR, NPA, Kt. 17, 54/pol. (Fol. 581-583.) 290 Calice jelentése a külügyminiszternek, 1925. július 12. ÖStA, AdR, NPA, Kt 17, ül. Kt. 797, Liasse Ungarn 2/6-2/8, 56/pol. 291 A szövetségi rendszer kialakítása 1924-ben francia-csehszlovák szövetségi és barátsági szerződéssel kezdődött, majd 1926-ban francia-román, 1927-ben pedig francia-jugoszláv megállapodás aláírásával folytatódott. 292 Lásd Pritz 2002. 6. o. 293 Németh István: Németország története. Egységtől az egyesítésig (1871-1990.) Budapest, 2002, Aula 136-137. o.