Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

Mit értsünk a „drámaiatlan dráma" fogalmán? „Vannak emberi drámák, melyek sosem érkeznek el a látványos cselekedetekhez, amelyben a feszültségek nem vezetnek kirobbanáshoz, az akaratok kereszteződése nyílt összeütközéshez. A küzdelem mégis folyik, csak szinte láthatatlanul, legalábbis szabad szemmel nem könnyen észrevehetően. Hogyan lehet hírt adni ezekről a belső konfliktusokról a drámai bemutatás eszközeivel? Hiszen a színpadi dráma a maga koncentráltságával, mindent a döntő összecsapásba sűrítő, szigorú szerkezetével nem képes a kis, sőt »kicsinyes, kapilláris mozgasokat« felszívni ábrázolási körébe. Az események zsúfoltsága, állandó rajzása nagy mozgékonyságot, ugyanakkor kitartó közelséget igényel. Olyan eszközöket, melyek ezt a mikrotenyészetet tudják elemeire bontani, s a kikristályosodott, tömör formák helyett a rengeteg cikázó mozgást, a nyüzsgő elevenséget állítják elénk..." (Biró Yvette: A hetedik művészet)