Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN

A nemzetgyűlésben egyszersmind azonnali kérdés formájában késztették színvallásra Seipelt az üggyel kapcsolatban. A kancellár erre nem tehetett egyebet, mint hogy - általános tetszést aratva - határozott formában elítélte a magyar ambíciókat.

247 Egyidejűleg azonban arra is figyelmeztetett, hogy az ellenzéki felszólalás és az ugyancsak szociáldemokrata burgenlandi tartományfőnök-helyettes, Ludwig Leser előző évi egyik megnyilatkozása

248 érthető módon váltotta ki a magyar kormány tiltakozását.

249 (A két beszédben egyaránt szerepelt a gondolat Sopron Burgenlandhoz tartozásáról.) A jól megkomponált Seipel-beszéd egyben a legdiplomatikusabban közelített a magyar revíziós politika kérdéseihez. A megértő hozzáállás láttán a hazai nyilvánosság jórészt nyugodtan vette tudomásul a Burgenlandra vonatkozó kitételeket is. A hivatalos Budapesti Hírlap szintén megelégedetten nyilatkozott Ausztria szolidaritásáról a revízióval kapcsolatban.

250 Az osztrák kabinet a parlamenti vita ellenére is a nyilvánosság mellőzésével szerette volna rendezni a félreértést. Követén keresztül értésére adta a budapesti kormánynak, hogy a burgenlandi kérdést res judicata-nak [jogerős döntésnek - T. I.] tekintik. Kijelentették, hogy az ügy újra felvetését barátságtalan lépésnek tartják, és jogosnak érzik, hogy panasszal éljenek vele szemben. Walko Lajos külügyminiszter először kitérően azt válaszolta, hogy Bethlen beszédének pontos szövegét még nem ismeri, de bizonyos benne, hogy a miniszterelnök csupán történelmi értelemben beszélt a témáról.

251 A jogi egyenetlenségek változatlanul fennmaradtak a két fél között a kérdés megítélésében, de a gyakorlati politizálást ez nem befolyásolta. Ez érződik azokból a német forrásokból is, melyek szerint a külügyminiszter olyan a kijelentést tett az osztrák követ előtt, miszerint Magyarország a velencei egyezmény során csupán az osztrák területre betört felkelők visszahívására kötelezte magát, soha nem jelentette azonban ki, hogy lemond a trianoni béke során az országtól elszakított területekről. Ezt pedig Burgenlandra nézve is érvényesnek tekinti. Bethlen ennek ellenére nem szándékozta nyilatkozatával a burgenlandi kérdést aktualizálni.

252 Efelől nem is lehet okunk kételkedni, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar kormányfő csupán egy improvizatív kijelentésre ragadtatta magát Sopronban. Walko néhány nappal később sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kormányfő beszédében eltért az előre rögzített tematikától. Hans von Schoen budapesti német követtel ugyanakkor bizalmasan közölte, hogy a miniszterelnök megnyilatkozásának csak elméleti jelentősége van és mértékadó körökben senki sem gondol arra, hogy Magyarország valaha is visszakapja Burgenlandot. Utóbbiban azért nem lehetünk teljesen biztosak. Mérvadó személyek legfeljebb azzal voltak tisztában, hogy ilyen program megvalósítására kellő alkalom híján semmi esély sincs. Még így is voltak azonban vezető körökben olyanok, akiket foglalkoztatott a nyugati határok megváltoztatásának gondolata. Gondoljunk például Gömbösre, akit Bethlen beszéde előtt egy hónappal neveztek ki honvédelmi államtitkárrá. A német diplomata, akit Walkónak személyesen sikerült is meggyőznie e gondolatok őszinteségéről, a magyar reflexiókat saját megjegyzéseivel kiegészítve továbbította Berlinbe, s ezzel egyidejűleg tájékoztatta róluk Ausztria budapesti követét, Franz von Calicét is. Schoen rendkívül aktívnak mutatkozott a kérdés tisztázásában, annál is inkább, mert Bethlen kijelentései szorosan összefüggtek a kínos Löbe-afférral. Személyesen járt az ügyben a miniszterelnöknél is, aki azt közölte vele, hogy a dolgot lezártnak tekinti és megpróbálja 247 Bécsi német követség jelentése, 1928. október 19. PAAA, IL b, Bd. 4, Pol. 6, R.73415, II. Oe. 1732. 248 Leser kijelentéseivel a későbbiekben foglalkozunk. 249 Pester Lloyd, 1928. október 19. 250 Budapesti Hírlap, 1928. október 20. 251 A budapesti német követség (Schoen) távirata, 1928. október 16. PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. 252 Schoen távirata, 1928. október 18. PAAA, IL b, Bd. 4, Pol. 6, II. Oe. 1714, (K274610).