Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
III. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK ÉS A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG STÁTUSZÁT ÉRINTŐ VITÁK AZ 1920-AS ÉVEKBEN
A közigazgatási átalakítás terve révén, Ausztria támadási felületet is nyújtott a magyar irredentizmus számára. Az osztrákok szándékai lerántották a leplet a térség gazdasági nehézségeiről. Egyre sűrűbben léptek fel Magyarországon olyanok, akik immár nem csupán Ausztria életképtelenségére, az osztrák korona válságára, hanem Burgenland belső zavaraira is hivatkozva hallatták hangjukat. Ezek úgy vélték, hogy a „gazdátlanná vált" tartomány, sőt talán Steiermark és Alsó-Ausztria egyes részei a magyar állam kebelébe térhetnek. 190 Szomszédunkat óvatosságra intette az is, hogy a német külpolitika Burgenland ügyében jelentősen elbizonytalanította osztrák partnerét. A budapesti német követ, Johannes Welczeck -amint arról később még szó lesz - 1925-ben több ízben hangoztatta, hogy országa az Anschluss esetén visszaadná az elcsatolt nyugati területeket Magyarországnak. A kijelentéseket burkolt figyelmeztetésnek szánták az osztrák politikának, amely ekkorra kényszerűen távolodni látszott az egyesülés gondolatától. 191 Az osztrák és magyar kormányok közötti viszony azonban minden disszonáns hang ellenére egyre kedvezőbben alakult, és 1923 után mind kevesebb aktát kellett nyitni a két ország határproblémái számára. Az év végén Träger Ernő a Tagblatt december 10-i számára hivatkozva még azt jelentette, hogy az Osztrák Bundeskanzleramt (Justiz) a Közigazgatási Bíróság egyik döntésével kapcsolatban kinyilvánította: a Velencében Ausztria és Magyarország között létrejött megállapodások betartását a maga részéről nem tartja kötelezőnek, mivel az egyezményt a magyar fél nem ratifikálta. Träger szerint ezzel Ausztriában a soproni népszavazás tényét kérdőjelezték meg. 192 A külügyminisztériumban azonban — gondosan áttanulmányozva az említett írást — arra a következtetésre jutottak, hogy osztrák hivatalos körök nem szolgáltattak alapot Träger aggályaira. 1924. március 13-án mindazonáltal tájékoztatták Masirevich Szilárd bécsi követet az ügyről, felvilágosítva őt, hogy alkotmányjogi törvényeink az egyezmény parlamentáris tárgyalását nem írják elő, annak életbe lépéséhez elég volt a kormány ratifikációja is. Egyben utasították a követet, hogy ha a lap közleménye a valóságnak mégis megfelel, „alkalomadtán, mellékesen, és anélkül, hogy a dolognak nagy fontosságot tulajdonítana, beszélgetés közben" tegyen említést a dologról a kancellárnak. 193 1925 júliusában Felix Frank berlini osztrák követ nyilatkozott a Budapesti Hírlapnak az osztrák-magyar viszonyról. Ebben jónak nevezte a két ország közötti kapcsolatokat. Kijelentette, hogy Bécs a legjobb piac a magyar mezőgazdaság számára. Kifejezte azt a reményét, hogy Ausztria és Magyarország viszonya továbbra is jó marad, és berlini magyar kollegájával is megmarad a kialakított jó viszonya. A burgenlandi osztrák kultúrpolitikát ért magyar kritikákra utalva, igyekezett megnyugtatni az olvasókat, hogy a tartomány osztrák uralom alatt is ápolja régi kultúráját, és nem tud olyan intézkedésekről, amelyek ez ellen szólnának. Taktikusan - ugyanakkor békülékeny módon - hozzátette: alkancellárként 194 sokat foglalkozott a burgenlandi feszültségekkel, azon belül is épp a magyar részről történt erőszakoskodásokkal, ám a vizsgálatok során általában kiderült, hogy a vádaskodások mindig alig bizonyítható, jelentéktelen eseményekből indultak ki. 195 A húszas évek közepére tehát a legfőbb feladattá vált, hogy a két ország vezető körei őrködjenek a kialakult renden, és megőrizzék a kialkudott status quó-t. Mégsem állíthatjuk, hogy 190 Calice jelentése, 1923. június, ÖStA, AdR, NPA, Kt. 17, 151/pol. 1922. 191 Tilkovszky 1996. 415. o. 192 T r äg er Ernő, az Osztrák-Magyar Határmegállapító Bizottság magyar delegációvezetője levele Daruváry Géza miniszternek, Sopron, 1923. december 11. MOL, Külügyminisztérium (KUM), a Politikai Osztály általános iratai (K 63) 1928-20/7. 5829/923. 193 MOL, KÜM, K 63, 1928-20/7. 5829/923. 194 A nagynémet Frank 1922. májusától 1924. november 20-ig volt Ausztria alkancellárja. 195 Hauer osztályfőnök jelentése 1925. július 17. ÖStA, AdR, NPA, Kt. 803, 14757 pr. 5. VIII. 1925. (Fol. 119-20).
