Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
II. ÁLTALÁNOS ÁTTEKINTÉS
gásteret kihasználva a magyar külpolitika igyekezett az olasz-magyar együttműködést Németország bevonásával kibővíteni. A szabadság - a germán birodalmiság lassú, de biztos kibontakozásával - azonban először csak viszonylagos, majd egyre inkább illuzórikus lett. A revíziós kényszerpályára lépés mellett a magyar külgazdaság prioritásai (a gabonaexport szükségessége) is Németország felé sodorta a hazai külpolitikát, annak ellenére, hogy Berlin és Budapest elképzelései e téren - finoman szólva - nem minden tekintetben fedték egymást. 67 A magyar politikai irányítás még Bethlen idején jegyezte el magát azzal a gondolattal, hogy nem árt egyszerre több vasat tartani a tűzben, ha az ország külkapcsolatairól van szó. Az olasz ületve német orientáció nem jelentette azt, hogy Magyarország elvágta volna a francia, illetve angol diplomáciához fűződő külpolitikai szálakat. Amint azonban korábban már említettük a gazdasági kapcsolatok és a revíziós törekvések logikája miatt az atlanti kapcsolatok veszítettek jelentőségükből a sikert sikerre halmozó hitleri Németországgal való stratégiai együttműködéssel szemben. A helyzetet még tovább súlyosbította Németország megjelenése a magyar határon 1938 márciusában. 1.2. Az osztrák bel- és külpolitika alapvonásai. Az Anschluss-gondolat Ausztria berendezkedése a két háború között sokáig demokratikusabb színezetű volt a magyarországinál. Az osztrák belpolitika fő vonulatát alapvetően a szociáldemokrata-keresztényszocialista kettősség határozta meg, melyet azonban szélsőjobboldali erőcsoportok hol erősebb, hol gyengébb befolyása árnyalt. Az osztrák nemzeti eszme (Német-Ausztria) problémája nagymértékben befolyásolta és a magyarországitól eltérővé tette a pártstruktúrát. A hazai berendezkedéshez hasonlóan azonban gyakorlatilag hiányzott a palettáról a liberális irányzat, amely csak 1919-ben volt képes mindösszesen egy mandátumot szerezni a törvényhozásban. Hasonlóképpen jelentéktelen volt a szélsőbaloldal is, mivel a kommunisták még a különféle neveken szereplő liberálisoknál is gyengébben szerepeltek, s a két háború között nem sikerült képviselői helyet szerezniük. A legmeghatározóbb politikai tényező, a Keresztényszociális Párt a háborút követően a Szociáldemokrata Párt koalíciós partnere volt. 1920-tól azonban - miután az 1919-20 közötti kemény bel- és külpolitikai válság terhét jórészt a baloldali kormányerőkre sikerült hárítani - a szociáldemokraták nélkül alakítottak kormányt. Ezt követően csak a gazdasági krízis idején, 1930ban ajánlottak koalíciót a szociáldemokratáknak, akik azonban elutasították azt. A baloldal kezdeti sikerei után kiderült, hogy az osztrák választók - leszámítva a főváros lakosságát - a gyűjtőpártot alkotó keresztényeket és a szociáldemokratákat nagyjából hasonló arányban támogatják. Utóbbiak meghatározó erőt képviseltek és képesek voltak biztosítani a belpolitikai rendszer szimmetriáját. A keresztényszocialisták csak - egy vagy több polgári párt által alkotott - koalíciók segítségével voltak képesek garantálni a kormányzat folyamatosságát. Az 1920-as években 15 kormányválsággal kellett szembenézniük az osztrák politikai erőknek. 68 A folyamatosságot a két háború közötti Ausztria legmeghatározóbb politikai személyisége, Ignaz Seipel képviselte, aki a szintén keresztény Johann Schober mellett a legtöbbször - öt alkalommal - kapott megbízást kormányalakításra. Seipel nevéhez fűződik a köztársaság konszolidációs időszaka, amit azonban megzavart a nagyarányú munkanélküliség és a bankrendszer válsága. Hasonlóan vészjóslóak voltak a paramilitáris egységekkel is felszerelkezett bal- és jobboldal erődemonstrációi. A baloldalon 1924-ben jött létre a Republikanischer Schutzbund (Köztársasági Védszövetség), mely tekintélyes első világháborús és külföldről beszerzett fegyverkészlettel rendelkezett. Hasonlóképpen felszerel67 Ormos Mária: Franciaország és a keleti biztonság 1931-1936. Budapest, 1969, Akadémiai, 288. o. ill. uő: 1998. 155-156. o. 68 Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján. Századok, 1984. 6. 1152-1153. o.
