Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

X. ÉLETRAJZI MELLÉKLET A KÖTETBEN SZEREPLŐ FONTOSABB SZEMÉLYEKRŐL

nemzetgyűlés képviselőjévé, ott pedig először annak alelnökévé, 1920-tól elnökévé választották. Hivatalát egészen annak megszüntetéséig ellátta. Friedrich Ebért halála után felajánlották neki a birodalmi elnöki posztot, melyet azonban elutasított. Lelkes híve volt a német-osztrák egyesülésnek, és mint ilyen tagja az Österreichisch-Deutscher Volksbund vezetésének is. Többször tett látogatást Ausztriában az anschluss propagálása céljából. A Reichstag 1932-ben történt feloszlatása, majd azt követő őrizetbe vétele után visszavonult a politikai élettől. A továbbiakban a berlini Walter de Gruyter kiadótán talált munkát. 1944. július 20-án újból letartóztatták a Hitler-elleni összeesküvés kapcsán. 1945-től ismét aktív: a szociáldemokrata párt tagja és a Das Volk című újság szerkesztője. Elutasította azonban SPD és a német kommunista párt egyesülését és kilépett a párt központi bizottságából. A továbbiakban a megosztott Németország nyugati szektoraiban, majd az NSZK-ban tevékenykedett. 1949-1953-ig a bonni Szövetségi Gyűlés (Bundestag) tagja, alakulásakor korelnöke. Az Európa-gondolat lelkes híve volt már a két háború között is. 1949. június 13-án az Európa-mozgalom német tanácsának elnökévé választották. 1967 augusztus 3-án halt meg Bonnban. (írod.: http://www.dhm.de.) Parragi György (1902. áprüis 20. Pécsbányatelep - 1963. március 19. Budapest) újságíró, Kossuth-díjas (1951). Bányászcsalád gyermeke. 1922-től négy évet töltött a soproni bányászati és erdészeti főiskolán, tanulmányait azonban nem fejezte be, hanem belépett a Sopronvármegye című lap szerkesztőségébe, 1925-től a lap szerkesztője. Az 1930-as években több írásában próbálta meg a közvélemény veszélyérzetét felkelteni, igyekezve bizonyítani a pángermán törekvések erősödését. Az Anschluss után saját helyzetét Sopronban tarthatatlannak ítélte, (amit megerősített, hogy a Sopronvármegyét egy időre befutották) és 1938-ban Budapestre költözött, ahol a Magyar Nemzet és a Mai Nap munkatársa lett. Cikkeiben a német terjeszkedés és a pángermanizmus veszélyére igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság antifasiszta tevékenységében. 1944. március 19-én ezért a németek letartóztatták és Mauthausenbe hurcolták. 1945 májusában tért haza és nyomban bekapcsolódott a politikai életbe. A Magyar Nemzet munkatársa, később főszerkesztője és kisgazdapárti országgyűlési képviselő lett. 1947-ben Balogh Istvánnal megszervezte a Független Magyar Demokrata Pártot. 1948-50-ben a Magyar Vasárnap című hetilapot szerkesztette Az 1956-os forradalmat követően az újságíró szövetség igazolóbizottsági procedúráiban vett részt. 1957-ben a Hétfői Hírek főszerkesztője; innen ment nyugdíjba 1962-ben. 1953-tól az Elnöki Tanács tagja volt. (írod.: Magyar Életrajzi Lexikon) Portschy, Tobias (1905. szeptember 5. Alsőlövő/Unterschützen, Au. - 1996. március 2. Rohonc/Rechnitz, Au.) Jogász, politikus (NSDAP). 1925-től jogi és államtudományi ismereteket tanult Bécsben, 1928-ban Göttingenben. Iskolái elvégzését követően ügyvédjelölt volt Felsőőrön. 1928-ban a Burgenlandi Német Főiskolások egyesületének vezetője. 1931-től tagja és szervezője az NSDAP dél-burgenlandi szervezetének. A Hitler-Jugend és SA helyi vezetője. 1933-tól körzetvezetővé (Kreisleiter) nevezték ki. 1935-től 1938. novemberéig illegális vezetője az NSDAP által szintén illegálisan megszervezett Burgenland-gaunak. 1934 és 1938 között többször letartóztatták. Az Anschluss után a nemzetiszocialista Burgenland vezetésével bízták meg (kommissarischer Landeshauptmann des Burgenlandes. Az osztrák nemzetiszocialisták egyik ideológusának számított. Felelős volt a burgenlandi zsidó és roma lakosság deportálásában és