Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

VIII. BIZONYTALANSÁG ÉS STABILIZÁLÓDÁS AZ ANSCHLUSST KÖVETŐEN

megjelenése, a szélsőjobboldali mozgalmak megerősödésével együtt nőtt szinte megoldhatatlan problémává. A helyiek figyelmét - az országoshoz hasonlóan - különösen a börtönbüntetését töltő Szálasi egykori pártjából reinkarnálódó, Hubay Kálmán-féle Nemzetiszocialista Magyar Párt - Hungarista Mozgalom

869 kötötte le. A rendőrség és a politikai vezetés minden lehetséges eszközzel igyekezett gátat szabni az Anschlusst követően fokozott szervezkedésbe kezdő hungaristák térnyerésének. Politikai gyűléseiket rendre meghiúsították, működésüket fokozottan szemmel tartották. A nyilas jelöltek külpolitikai kérdésekben mindenütt az országban igyekeztek óvatosan nyüatkozni. Mindenképpen próbálták a német nemzetiszocializmustól való függetlenségüket deklarálni, s önmagukat önálló szervezetként beállítani.

870 Ezt annyiban nem is alaptalanul tehették, mivel - miközben Szálasi rögeszmésen ragaszkodott a nemzetiszocialista alapon álló pártoknak akár az aktuális kormányoktól független együttműködésének megteremtéséhez - a német nácik az általuk lenézett magyar nyilaskeresztesekkel nem voltak hajlandók semmilyen intézményesített kapcsolatra.

8

'

1 A párt azonban - esetenként német kormányzati tiltás ellenére is - kapott segítséget a kampányához az NSDAP-hez tartozó körökből. A soproni mandátumért harcba induló kormánypárti jelölt személye nem hagy kétséget afelől, hogy választási küzdelem fő motívumait elsősorban a külpolitikai helyzet rajzolta meg. A veszélyt észlelő helyi társadalom megpróbálta a leghatékonyabb eszközökkel biztosítani magát. A Magyar Elet Pártjának színeiben ezért magát a külügyminisztert, Csáky Istvánt kívánták ringbe állítani.

872 Amint azt a Soproni Hírlap megjegyezte, a választás Sopronban nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy. Csákyra elsősorban a város „érinthetetlenségének garanciájaként" tekintettek.

873 E garanciát sokan főleg a nyilasokkal szemben látták szükségesnek, akik - mint a Sopronvármegye sommásan megjegyezte - „ha győznek, behozzák a németeket". A nyilasok lelkiismeretlen aknamunkát folytatnak a haza ellen, így „aki rájuk szavaz, az Hitlerre szavaz" - írja a lap.

874 A cikkíró fenti kiszólása rávilágít arra, hogy a kormánypárti programbeszédekbe szőtt frázisok Hitler szavatartóságáról, a magyar határok sérthetetlenségéről mennyire nyugtatták meg a helyi közvéleményt. A nyugtalanságot alátámasztani látszott néhány értesülés, melyet a külügyminisztérium saját információs csatornáin keresztül szerzett. 1939 tavaszán a berlini magyar követség közölte a német külügyminisztérium illetékeseivel, hogy egy hungarista csoport Bécsben és környékén mozgalmat szervezett, melynek célja rajtaütést indítani Sopron ellen. Ilyen, külföldön kezdeményezett esetleges akció a magyar közvélemény körében rendkívül kínos hatást keltene, és a magyar kormány nem riadna vissza tőle, hogy vele szemben a legenergikusabb eszközökkel fellépjen - szögezte le az ügy kapcsán összeállított jegyzék.

875 A híreket azonban nem csupán a magyar és a német vezetés közötti szövetségesi kapcsolatok, hanem 869 Az iratokból kiderül, hogy a közvélemény tökéletes tisztánlátással tett egyenlőségjelet a Hubay vezette Hungarista Mozgalom és Szálasi volt pártja közé. Lásd a csepregi főszolgabíró jelentése a párt ottani szervezkedéséről. SI, SMLT, IV. B./401, 153. d, Főispáni iratok, 462/1938. 870 Pintér István: A kényszerpályára szavazott ország - 1939. In Földes György - Hubai László (szerk.): Parlamenti képviselőválasztások 1920-1990. Tanulmányok. Budapest, 1994, Politikatörténeti Alapítvány, 193. o. 871 Karsai László: A demogógia diadala Magyarországon. Szálasi. Rubicon, 1996. 3. 10-11. o. 872 Sopronban korábban örömmel üdvözölték volna a kormány elnökének képviselővé választását is. Az Anschluss idején felvetődött gondolat megfogalmazói szerint Imrédy felvonultatásával Hitler jobban respektálta volna a magyar határt, egyidejűleg a népszavazás óta elhanyagolt város is jobb helyzetbe került volna. A kerület akkori képviselője Pinezich István feltehetően nem osztotta ezeket a véleményeket és esze ágában sem volt lemondani. Bizalmas jelentés (10. sz.), 1938. május. MOL, ME, K 28, 3. cs. 8. t. 1938. (ME é.n. IL o.sz.n) 25-29. 873 SH, 1939. május 20. 874 SVM., 1939. május 23. 8,5 Berlini magyar követség szóbeli jegyzéke, 1939. április 1. PAAA, Büro des Saatssekretärs- Akten betreffend Nationalsozialismus Fascizmus und änliche Bestrebungen, Bd. 1, Pol. IV. 2289.