Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

VIII. BIZONYTALANSÁG ÉS STABILIZÁLÓDÁS AZ ANSCHLUSST KÖVETŐEN

kitelepítését javasolta az egykori burgenlandi Engerau térségéből. A magyar kormány ugyanakkor Balf, Fertőboz, Harka és Fertőrákos községek összesen 6300 lakójának átköltöztetését fontolgatta. Ezzel azt kívánták elérni, hogy a hat - zömében németek által lakott - községgel körülvett Sopront összekössék a magyar településterületekkel.

836 2. A Harmadik Birodalom jelenlétének hatása a térségre az Anschluss után 2.1. A status quo kérdései Burgenlandban és Nyugat-Magyarországon A birodalom szomszédsága 1938 márciusától természetesen felzaklatta a helyi közéletet. A félelmek felerősödése mellett a megváltozott status quo által kínált lehetőségek is foglalkoztatták a közvéleményt, illetve annak szócsöveit. A magyar diplomácia óvatos tapogatózásáról mit sem sejtve, a határmenti sajtó is kacérkodott Nyugat-Magyarország visszaszerzésének gondolatával. Először a Vasvármegye eszmélt. Lingauer Albin már március 13-án feltette a kérdést, hogy vajon Burgenland is a történelmileg kialakult német területekhez hasonlóan fog-e csatlakozni a Harmadik Birodalomhoz. A lap nem rekompenzációs problémaként, hanem erkölcsi nézőpontból fogalmazta meg az elszakított Nyugat-Magyarországgal kapcsolatos igényeket. A még csak 18 éve Ausztriához csatolt Burgenlandra vonatkozóan Magyarországnak mind történeti, mind jogi értelemben figyelemreméltóbb a jogcíme, mint Németországnak - állapította meg a cikket szerző főszerkesztő, hozzátéve: „Feszült izgalommal várjuk, hogy az erkölcsiekben annyira rátartó és a békediktátum erkölcstelenségét annyira hangsúlyozó Németország mit fog majd csinálni Burgenlanddal. Ha birtokba veszi, akkor a maga részéről, de magára nézve is szentesíti a békediktátum gonosz döntéseit"

837 Hitler ausztriai bevonulása természetesen minden egyéb hírt leszorított a helyi lapok címoldaláról. A megszállás után ismét a Vasvármegye és főszerkesztője latolgatta elsőként az eset Nyugat-Magyarországot érintő következményeit. Lingauer elmarasztalta a hazai publicisztika és a politikai élet képviselőit, amiért azok elmulasztották megragadni a kínálkozó alkalmat a magyar álláspont deklarálására. Önállótlansággal és aluszékonysággal vádolta meg az érintetteket, mivel megfeledkeztek Európa és a Német Birodalom fülébe kiáltani a jogos magyar követeléseket. A hallgatás és a mögötte meghúzódó túlzott politikai óvatosság alkalmas lesz talán arra, hogy elkerüljék Németország neheztelését, de nem fog-e megvetni bennünket a „germán óriás", amiért még csak szólni sem merünk nemzeti aspirációink felől? tette fel a kérdést a lap vezércikke.

838 Ezt követően az elmúlt 18 év külpolitikáját kritizálta, mely a tapasztalatlanság miatt és a magyarok „beteges birkatürelmétől" vezérelve hagyta, hogy Ausztria nyugodtan berendezkedhessen a területen. Ennek a kishitűségnek, megalkuvó politikának tudta be, hogy Magyarországon ez idő alatt semmiféle szervezet, párt, vagy egyéb alakulat nem bíztatta a burgenlandiakat, hogy „berzenkedjenek Ausztria ellen". Most azonban végre lépni kell az elszakított területek megszerzése érdekében. A fellépés szükségességét - hasonlóan a néhány nappal korábban napvilágot látott elemzéshez - ezúttal is erkölcsi, történeti és etnikai indokokkal támasztotta alá. Ebben a cikkben sem bukkan fel az az érv, hogy az egykor kompenzációként Ausztriához csatolt Burgenland fennmaradását az osztrák-német egyesülés ténye önmagában kétségbe vonhatja. Az írás ezúttal főleg etnikai oldalról közelítette meg a kérdést. Azt boncolgatta, hogy a magyar nemzetiségi politika adhate alapot a kétségkívül németek által lakott Burgenland német bekebelezésére. Joggal tette 836 Spannenberger 2002. 186-187. o. 837 VVM., 1938. március 3. 838 VVM., 1938. március 15.