Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
VIII. BIZONYTALANSÁG ÉS STABILIZÁLÓDÁS AZ ANSCHLUSST KÖVETŐEN
vm. BIZONYTALANSÁG ÉS STABILIZÁLÓDÁS AZ ANSCHLUSST KÖVETŐEN 1. A német-magyar viszony az Anschluss időszakában Az az óvatosság, ami a várható Anschluss előtt Ausztriát jellemezte a magyarokkal kialakított kapcsolatában, ráillett az akkori német külpolitika irányvonalára is. A fentebb idézett dokumentumok nem a berlini külügyminisztérium aktuális elképzeléseit foglalták össze. Németország az idő tájt hivatalosan mellőzte az olyan feszültségek kiélezését, amelyek a területi polémiákkal függtek össze. A Führer környezetében minden német igényt cáfolni igyekeztek, s óvatosan kiálltak a kialakult határok mellett, elutasítva ezzel minden magyar határmódosító kezdeményezést is. 815 Az egyesüléskor - a Párizs környéki békék logikájából következően - ugyanis a hangsúly először a magyar igényekre helyeződött át, amit jelez, hogy hazai körökben óvatos puhatolózások indultak meg a térség státuszával kapcsolatban. A kormányra a kérdésben nyomás nehezedett az integrális revíziót követelő magyar fajvédők részéről, akik 1938 tavaszán számos beadvánnyal fordultak Hitlerhez, hogy a területet bocsássa ismét Magyarország rendelkezésére. 816 Az Anschlusst követően — ugyancsak feltehetően fajvédő csoportok — szemére is hányták a magyar vezetésnek, hogy az nem használta ki a kínálkozó lehetőséget, és nem vonult be csapataival legalább az elszakított területek magyarok által lakott vidékeire. Szerintük a német kormány még ki is várt a térség bekebelezésével, hogy a magyarokat „helyzetbe hozza", és lehetőséget biztosítson Burgenland túlnyomóan magyaroklakta területeinek elfoglalására. Csak miután a magyar honvédség nem mozdult, adtak parancsot a magyar határig terjedő térség megszállására. 817 Ilyen durva és előkészítetlen lépést Budapesten természetesen senki sem kockáztathatott meg. Bakach-Bessenyey György, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője közölte is német diplomatákkal, hogy a magyar kormány soha nem táplált illúziókat NyugatMagyarországgal kapcsolatban. Ellenben reményét fejezte ki a tekintetben, hogy Csehszlovákia felosztása esetén Magyarország visszakapja a Felvidéket. 818 Néhány diszkrét próbálkozás ennek ellenére mégis történt a nyugati revízió érdekében. Ezek közös jellemzője az volt, hogy a kormány holdudvarában működő személyiségek tettek óvatos lépéseket Burgenland megszerzése érdekében. Március 14-én Malcomes Gyula nyugalmazott követségi tanácsos puhatolózott a német külügyminisztériumban a kérdéssel kapcsolatos esetleges diplomáciai tárgyalások esélyeiről. Joachim Ribbentrop hivatalában azonban azt a kitérő választ kapta, hogy a két ország baráti kapcsolatai 815 Idehaza nagy zavart keltett Alfred Rosenbergnek, a Völkischer Beobachter-ben közzétett hírhedt cikke. Az NSDAP Külpolitikai Hivatalának volt irányítója, a párt hivatalos lapjában ismertette az új Európára vonatkozó nézeteit. Az írás - mely elítélte a magyar revíziós törekvéseket - nagy felháborodást keltett Magyarországon, s a német külügyminiszter kénytelen volt hevesen magyarázkodni miatta. Ormos Mária: Magyarok - nemzetiszocialista szemmel. Limes, 2002. 1. 25. o. 816 Pritz 1995. 180. o. 817 Wilhelmstrasse, 121. sz. dok. 268-269. o. 818 Akten zur der deutschen auswärtigen Politik 1918-1945. Serie D. (1937-1945) Bd. V, Polen, Südosteuropa, Lateinamerika, Klein-und Mittelstaaten. Juni 1937 - März 1939. Baden-Baden, Imprimerie Nationale, 1953. 228. sk.
