Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
VII. A DIPLOMÁCIA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1936-1938
igényeik megalapozására. A szerző szerint azokban az időkben a térség szellemi birtokbavétele zajlott. Parragi ízelítőt adott a kérdéssel foglalkozó német teoretikusok nézeteiből. Elsőként Ewald Banse földrajztudósra hivatkozott, aki „Rassen und Volk im Weltkrieg" című művében a létrehozandó harmadik birodalom határait az Északi-tengertől a Rábáig, a Memel-vidéktől az Etschig és a Rhone-ig jelölte ki. Banse után a nála is hírhedtebb Benno Graf 1933. április 14én elhangzott müncheni beszédéből idézett: „Magyarország van miránk utalva és nem mi Magyarországra. A magyar politikát végeredményben mi németek, a Hitler-i uralom németjei döntjük el. A 8 milliós gyűlölködő kis nyomorult balkáni Magyarországnak nincs joga ahhoz, hogy állampolgári hűséget követeljen a németektől. A német határ a Balaton mellett fekszik". Graf további kijelentései - melyek arról szóltak, miként formálta át a német kultúra a lovas nomád magyar népet - a német jogigényeket kísérő civüizatórikus érveket illusztrálják. Burgenland és Nyugat-Magyarország ügyében még a Deutsche Arbeit 1936. novemberi száma közölt néhány lényeges gondolatot. Ezek szerint Magyarország revíziós igénye Burgenlandra tarthatatlan; ellenkezőleg, Németországnak lehet területi követelése Magyarországgal szemben, mert az a népszavazási csalással elvette Burgenland fővárosát, Sopront. A Sopronban történt választási terrort egyébként Graf említett beszéde is tartalmazta, csakúgy, mint egy Parragi által Springschmidtként hivatkozott német geopolitikus könyve, mely a magyarok Sopronba való betöréséről beszélt. Német sajtószemléjének végén Parragi a berlini magyar intézet által kiadott „Ungarische Jahrbücherből" idézett, melynek egyik szerzője Josef Pfistel afelett kesereg, hogy Nyugat-Magyarország 5 380 négyzetkilométeres német nyelvterületéből csak 3 967 négyzetküométert, 491 ezres lakosságából csak 245 ezret vettek el. A határkiigazítások során pedig a három német jellegű határvárból (Pozsony, Sopron, Mosón) egyet sem adtak vissza a németségnek. Ebből következően a német-magyar határ még nem végleges. 812 1938-ban Parrragi újabb cikksorozattal próbálta meg igazolni, hogy a hazai pángermán mozgalom lendülete az utóbbi időben szintén fokozódott. A Sopronvármegye január 28. és 29i, valamint február 5-i számában foglalkozott a népinémet mozgalommal és annak egyik reprezentánsával, Franz Schwertsirrel. (Hasonló cikkeket közölt ekkor a Dunántúli Hétfői Újság, az Esti Kurír és a Neues Politisches Volksblatt is.) Számos személyes jellegű megjegyzés mellett, Parragi azzal vádolta Schwertsirt, hogy a nyilaskeresztes mozgalomban keres támogatókat céljai eléréséhez. A megtámadott nemzetiségi politikus a Volk und Heimat 1938. februári számában cáfolta Parragi állításait. Schwertsir kijelentette, hogy a nyilaskeresztes párt soproni csoportjába való belépést visszautasította, mert a nemzetiségi irányzatoknak pártok felettinek kell lenniük, egyszersmind egy népi mozgalom aligha érheti el a célját egy másik nemzeti szervezet támogatásával. Hozzátette: csak azért harcolnak, amit az elszakított területeken élő magyarság is el kíván érni. Nem kérnek mást, mint nemzetiségi iskolákat, a nyelv használatát az egyházakban, szabadságot egyesületek és szervezetek alapításához és parlamenti képviseletet. 813 Az Anschluss előtti napokban Parragi újabb három magyarellenesnek tartott könyvre hívta fel a figyelmet. Az első Franz Riedl: Das Land der Stephanskrone (Szent István koronájának országa) című munkája, mely a részben feltétel nélküli, részben népszavazás útján megvalósuló revízióval foglalkozott. Riedl egyébként tagadta a Balatonig terjedő pángermán igényeket. Parragi nem tekintette különlegesnek a könyv megállapításait, melyek „legfeljebb azokat lepik meg, akik a horogkereszt iránti elvakult imádatukban hittek olyan szirénhangoknak, melyek szerint az anschluss esetén vissza fogjuk kapni Burgenlandot". A másik idézett művet Herbert Sachse írta. Címe: Die Verluste des ungarländischen Deutschtumes im Spiegel 812 p arra gi György: Veszélyben a Dunántúl! Budapest, 1937. /Korunk Szava Népkönyvtára 20. szám./ 2-5. o. 813 Volk und Heimat, 1938. február, 12. o.
