Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
VII. A DIPLOMÁCIA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1936-1938
az előbbi az Ausztriához fűződő élénk és kölcsönös politikai és kulturális kapcsolatok kiépítésének szükségességéről beszél, az utóbbi revíziós térképeket ad ki, provizórikusan megszállt területekről nyilatkozik. E második Magyarország szóvivői — Miltschinsky szerint — a falusi jegyzőtől a Habsburg hercegig, folyton Burgenland visszaadását emlegetik az osztrák-magyar barátság feltételeként. 807 A „hivatalos Magyarország" álláspontját tükrözi Sopronvármegye és Sopron város főispánjának központi utasításra született emlékeztetője, melyben a következőket írja: „A trianoni békeszerződés évfordulója alkalmából, úgynevezett tiltakozó gyűlések, vagy ünnepélyek tartása a külpolitikai helyzetre való tekintettel nem volna kívánatos, mert az ilyen gyűléseken és ünnepélyeken majdnem elkerülhetetlen a szomszédos és egyéb idegen államok, illetőleg nemzetek és azok államférfiak bírálgatása, sőt támadása." A továbbiakban felkéri a törvényhatóságok elnökeit, hassanak oda, „...hogy ilyen ünnepélyek ne tartassanak meg, sőt erre irányuló kérvényeket az elsőfokú rendőrhatóságoknak be se nyújtsanak, ha pedig ez már megtörtént vonják azokat vissza. " A hazafias érzelmű rendezőkkel meg kell értetni, hogy „ezidőszerint a helyesen felfogott hazafias érzés kívánja, hogy a hangos demonstrációktól tartózkodjunk." 808 A Miltschinsky-féle „második Magyarország" ezalatt lankadatlan szorgalommal szervezte demonstrációit szándékai szerint mindaddig, amíg az elszakított nyugati részek vissza nem térnek. A „magyar impérium" megszűnésére továbbra is hivatalos gyásznapokon emlékeztek, melyeken nem rejtették véka alá az integritás helyreállítása iránti igényüket. 809 Határszéli magyar lapok emellett előszeretettel emlegették a nyugati irányú revíziót, melyet a közös osztrák-magyar történelmi múlt és a jelen kiegyensúlyozott kapcsolata sem akadályozhat meg. Korábbi igényeiket változatlanul fenntartották, csupán a hangvétel változott, és a harsányabb színeket váltották fel finomabb árnyalatok a követelések palettáján. Az újságírók barátibb hangnemben cikkeztek a szomszédokról, és úgy ítélték meg, hogy a határkérdések végleges rendezése húzza ki a méregfogát annak a feszültségnek, melyet a békecsinálók a két ország között szítottak. Nézeteik szerint a későbbi tartós baráti kapcsolat alapjául szolgálna, ha Ausztria gesztust gyakorolna, és tárgyalásokba bocsátkozna a határkérdésekről. 810 Akiket viszont nem a területszerzés vágyálma kerített hatalmába, azokon — Németország politikáját látva 811 — egyre erősebb szorongás lett úrrá. 1937-ben több publicisztika kísérelte meg ráébreszteni a közvéleményt a közeledő veszélyre. Ekkor látott napvilágot Bajcsy-Zsilinszky Endre: Német világ Magyarországon és Marjay Frigyes: Die Wahrheit über das ungarländische Deutschtum című kiadványa. A megszólalók között volt Parragi György is, aki ekkor már nem csupán hírlapi cikkekben, hanem önálló füzetben sorolta föl a Harmadik Birodalomból fenyegető veszedelemmel kapcsolatos érveket. Parragi úgy látta, hogy a Dunántúlra kiterjedő német igények két forrásból is táplálkoznak. Egyik a „Drang nach Osten" ezer esztendős vágya, mely most szorosan összekapcsolódik a német népközösség O^olksgemeinschaft) gondolatának megvalósításával. Az Ostraum-politikusok és agitátoraik a Nagy Károlyig visszamenő germán történeti érveket és a dunántúli német szigetek egyesítésének szándékát használják fel 80/ Wi ener Neueste Nachrichten, 1936. november 14. Lásd még a bécsi magyar követség jelentése, 1936. november 18. MOL, KÜM, K 63, 172. cs. 20/7. t. 3691/1936. 808 Sopronvármegye és Sopron város főispánjának levele Sopronyi Thurner Mihály polgármesternek, 1937. május 18. Sl, SVLt, IV. 1404. a, Biz. 41/1937. 809 Lásd Skultéty Miklós Győr-Moson-Pozsony Egyesített Vármegyék alispánjának átirata a soproni polgármesterhez. Sl, SVLt, IV. 1404. a, Biz. 76/1937. 810 MVM, 1936. áprüis 19. 811 1937-ben Konstantin von Neurath bukásával szimbolikusan is elkezdődött a náci külpolitikai program megvalósítása; ugyanerre az időre kidolgozták a náci népcsoport-politika irányelveit is, melyek megvalósítását - taktikai okokból - nem az állam és a párt szervei, hanem a még meglévő, de már átprofüírozott kisebbségi szervezetek végezték. Spanneberger 2003. 420-421. o.
