Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
VII. A DIPLOMÁCIA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1936-1938
A DIPLOMÁCIA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1936-1938 Németország és Ausztria 1938. évi egyesülése Nyugat-Magyarország kérdését újra a bevezetőben már említett kétirányú folyamatok metszéspontjába helyezte. Napirenden szerepelt az elszakított burgenlandi területek esetleges visszatérésének reménye és - mint láttuk - a németek által lakott nyugat-magyarországi vidékek leszakításának veszélye egyaránt. A területre vonatkozó német igények a „Volkstum"-ban, azaz az itt élő német néptalajban gyökereztek. A sikert sikerre halmozó berlini külpolitika épp e gyökerek miatt joggal kelthetett veszélyérzetet az itt lakókban. Amint azt Bibó István leírta: „... a hitlerista külpolitika sikereinek mélyebb oka egyszerűen az volt, hogy egy bizonyos pontig harmóniában volt a tényekkel és az európai értékrend alapelveivel. Mikor Hitler arra hivatkozott, hogy a németek többsége Németországhoz akar csatlakozni, akkor való tényekre hivatkozott, s kívánságaiknak teljesítése éppen a nemzetek szabadságából, egyenlőségéből és önrendelkezéséből következett." 780 Feltehetjük azonban a kérdést, vajon a Bibó által leírtak mennyire vonatkoztak a németek által sűrűn lakott nyugati magyar határszél helyzetére. Mennyire jelenthetett alapot a határ menti németek önrendelkezési vágya egy esetleges területi igénnyel fellépő Németország számára? Egyáltalán nem mellesleg pedig törekedett-e egyáltalán a német külpolitika bármilyen etnikai, önrendelkezési elv érvényesítésére speciálisan Magyarországgal szemben, avagy fontosabb politikai aktualitások háttérbe szorították a fenti eszméket? Sem az Anschlusst előkészítő birodalmi kormánynak, sem az önállóságát féltő Ausztriának nem állt érdekében, hogy Magyarországhoz fűződő baráti viszonyát bármilyen körülmény megzavarja. 1937-38-ban az osztrák és a német politika célja az volt, hogy a kérdést feszegető félhivatalos, magán- és sajtókezdeményezéseket kordában tartsa. 1. Az osztrák-magyar viszony az Anschluss árnyékában Kurt von Schuschnigg kormánya a harmincas évek második felében minden erejével azon volt, hogy a hitleri Németország egyesítési törekvéseit meggátolja. Ausztria 1936. július 11-én Németországgal kötött egyezményben igyekezett garantálni ugyan szuverenitását, s a felek megállapodtak abban is, hogy a későbbiekben egyeztetni fogják külpolitikájukat, ám Hitler a gyakorlatban külpolitikai kérdésekben semmiféle közösséget nem volt hajlandó vállalni dél-keleti szomszédjával. 781 Miután Olaszország 1936-tól kezdve egyre távolodott korábbi politikájától, melyben kiállt az osztrák függetlenség mellett, Schuschnigg kénytelen volt más diplomáciai irányokból is biztosítékokat teremteni országa önállóságának megőrzéséhez. Ebben a szituációban döntő fontossággal bírt az osztrák fővárosban a magyar kapcsolat, de egyre intenzívebb módon fürkészték a közös érdekeket a harmadik szomszédos országgal, 780 Bibó István: Az európai egyensúlyról és békéről. In Bibó István: Válogatott tanulmányok. Első kötet 1935-1944. Budapest, 1986, Magvető, 473. o. 781 Ormos-Majoros 1998. 381-382. o.
