Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
VI. A HARMINCAS ÉVEK VÁLTOZÁSAI A REGIONÁLIS POLITIKÁBAN
tenni a tartomány vezetésének szorult helyzetét. Szerinte mindenképpen kerülni kell, hogy a burgenlandiak heves magyarellenes megnyilvánulásokkal elbalanszírozzák magukat. ,,(...)A mi helyzetünk itt Burgenlandban rendkívül kényes, ezért magatartásunkat a józan ész, és rendkívüli tolerancia kell, hogy jellemezze. Lépéseinkkel nem zavarhatjuk meg a szomszédnépekhez fűződő, hivatalos baráti viszonyunkat, s nem engedhetjük meg magunknak, hogy hazánkat kellemetlen helyzetbe hozzuk. 754 Nem óvatoskodtak ennyit az egyre erőszakosabbá váló burgenlandi nácik, akik persze nem érezték át az osztrák állam kényes külpolitikai helyzetét, és egyáltalán nem leplezték, hogy szándékukban állna a status quo megváltoztatása. Az NSDAP felsőpulyai (Oberpullendorf) helyi szervezetének gyűlésén arról handabandáztak, hogy a spanyol háború után a német vezetés első dolga lesz Kőszeg és Sopron lakosságának leszavaztatása, s általuk biztosnak tartott német források erősítették meg a két említett város elcsatolását. A területek elvételéért kárpótolni fogják Magyarországot, melyet aztán a nemzetiszocialista eszméknek megfelelően szerveznek át. 755 2.2. A nemzetiségi helyzet alakulása Sopronban a harmincas évek közepétől Az 1930-as években a gazdasági válság hatásaként mélyreható változás jelei mutatkoztak a politikában, s ez nem hagyta érintetlenül a kisebbségi kérdések kezelését sem. Az évtized derekától a magyar elitek és a nemzetiségek körében egyaránt radikalizálódási folyamat ment végbe. A hatalom erőteljesebb homogenizáló törekvési szélsőséges irányba lendítették a német nemzetiségi mozgalom egy részét, melyben sokan a Harmadik Birodalom hatalmi törekvéseinek eszközét látták. A küszöbönálló Anschluss miatt az osztrák határ mellett ezek a nézetek és jelenségek még nagyobb erővel törtek a felszínre. Nem véletlen, hogy itt a nemzeti elvű politizálás iránt nagy késztetést érzett a politikai vezetés. Korábban említést tettünk róla, hogy ez utóbbiban nem elhanyagolható szerepet játszottak a Bányamérnöki Főiskola hallgatói. „...A főiskola Sopronban maradása, vagy elköltöztetése a nemzeti eszme megerősödését, vagy elbukását jelenti az elszakított végeken..." - jelentette ki a város polgármestere korábban már idézett egyik levelében. 756 A patrióta célok elérésében még kevésbé lehetett nélkülözni a fiatal korosztály dinamizmusát. A hallgatói csoportok mellett magától értetődően csatasorba állították a hazafias irányultságú mozgalmak - legfőképpen a harcedzett és nemzeti szellemiségű ifjakat nevelő cserkész- és leventemozgalom - tagjait is. Parragi György lelkesen tudósított arról, hogy Bánfalván a korábban renitenskedő és a leventemozgalommal szemben nemzetiségi és morális okokból elfogult ifjúság örömmel vonul ki a leventegyakorlatokra. Ott, ahol a „magyar érzéssel szemben sokáig konokul zárva maradtak a szívek és magyar nyelven némák maradtak az ajkak, ma lelkesen éneklik a magyar nótákat, magyarul beszélgetnek." Másként ítélték meg ezeket az eredményeket a német nemzetiség képviselői, a Bleyer köréhez tartozó újságírók, akik a Nation und Staat című lapban kifogásolták a magyarosító tendenciákat, és nemzetiséget ért sérelemről cikkeztek. 757 A nagynémet eszmék előretörésével sokan mégis egyre fontosabbnak tartották a soproni leventeegyesületi élet élénkítését. 754 Neues Burgenländisches Volksblatt, 1937. június 25. 755 Boór Aladár belügyminisztériumi osztályfőnök és Pataky Tibor áüamtitikár (ME) levélváltása. MOL, ME, K 28, 1939 - C - 16023. A burgenlandi nácik információit azért is kételyekkel kell fogadnunk, mert Hitler még a szinte teljesen német ajkú Ausztriában sem kockáztatta meg a népszavazás lebonyolítását 1938 márciusában, hanem az ország megszállásával zárta rövidre a csatlakozás kérdését, s csak ezt követően, saját „rendezésében" kérdezte meg az osztrákokat. Igaz, akkor elsöprő győzelmet könyvelhetett el. A burgenlandi területen összesen 63 (!) ellenszavazatot kapott az „újraegyesítés" (Wiedervereinigung) ügye. 756 Thurner levele Hóman Bálinthoz, 1933. július 5. 757 p arra gi György: Magyar őrszem az ország legnyugatibb fokán. SVM., 1933. május 13.
