Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
VI. A HARMINCAS ÉVEK VÁLTOZÁSAI A REGIONÁLIS POLITIKÁBAN
Wildgans osztrák költőnek, a bécsi rádióban Burgenlandról tartott előadását, rajtuk keresztül pedig az egész össznémet irányzatot bírálta. Érvrendszerüket kritizálva a történelem elferdítésével, meghamisításával vádolta Miltschinskyt és társait. Joggal tekintette provokatívnak részükről a népszavazási csalás felemlegetését és a természetes főváros megszerzése iránti ismételt követelésük hangoztatását. Érvelésének szépséghibája, hogy az osztrák szerző több mint egy évtizeddel azelőtti fejtegetése nem találkozott Ausztria hivatalos álláspontjával, sőt Miltschinsky azóta - ha lényegileg nem is, de árnyalataiban - saját felfogását is helyesbítette. A „nyugati végek" és az osztrák-magyar kapcsolatok történetének alakulásáról szólva ugyanakkor Thurner is meglehetősen egyoldalú álláspontot fejtett ki. Az írás vége felé pedig a határ mellől átszűrődő hangokhoz hasonló húrokat pengetett meg, amikor halványan ugyan, de egyértelműen utal rá, hogy a vágyaiban csalódott burgenlandi lakosság egyre inkább felszabadítóként tekint a magyarokra. 716 Említettük, hogy Thurner személyében is érintett volt az 1921. évi eseményekben. A népszavazás alakulásában elévülhetetlen érdemeket szerzett, melyekről a határ túlsó oldalán sem feledkeztek meg. Megnyilvánulásaiban mindemellett több érdekcsoport álláspontját is figyelembe kellett vennie, köztük azokét, akik Nyugat-Magyarországgal összefüggésben élesen bírálták a Gömbösig működött kormányokat és a város vezetését, amiért elfojtottak minden irredenta gondolatot. Ők elvesztegetett évtizednek tekintették az elmúlt időszakot, állandóan napirenden kívánták tartani a terület visszaszerzésének gondolatát, és csak a kedvező pillanatot várták, hogy újból aktivizálhassák magukat. A kedvező alkalomra 1934-ig kellett várniuk, amikor az Ausztriában fellobbant belső feszültségek lehetőséget teremtettek a helyzet kihasználására. A bécsi munkásság felkelése idején - mint láttuk - Prónayék a zilált belső viszonyok ismeretében kívántak felvonulni Burgenlandban. 717 Az osztrák kormány helyzetének stabilizálódása miatt azonban az akciót kénytelenek voltak lefújni. A harmincas években furcsa módon ismét élesen felmerült a helységnévhasználat ügye. 718 Több mint egy évtizeddel a határváltozások után, a letisztuló osztrák-magyar kapcsolatok közepette talán éppen a hagyományos településnevek alkalmazása maradt az egyetlen eszköz, melylyel a határok átmenetiségét demonstrálni lehetett. A magyar félnek ezek a pszeudorevíziós megnyilvánulásai azonban túlzott osztrák reakciókat váltottak ki. Calice osztrák követ, korábbi előzmények után, 1929 júniusában tette szóvá ismét Walko külügyminiszternek a magyar hatóságok helytelen helységnév-használatát. Walko megértően fogadta az észrevételt. Megígérte, hogy utasítja az érintett megyék főispánjait a felügyeletük alá tartozó helyhatóságok ellenőrzésére. Hozzátette azonban, hogy sajnos nincs könnyű helyzetben, mert vidéken nem lehet a központi akaratot maradéktalanul keresztülvinni. 719 A beavatkozás nem is járt eredménnyel. A magyar hivatalokban változatlanul az elcsatolt helységek magyar neveit használták, amit odaát annak alátámasztására próbáltak felhasználni, hogy bizony nemcsak a „felelőtlen elemek", hanem a hivatalos szervek is szabotálják a trianoni békeszerződés rendelkezéseit. 720 A határ mellett megjelenő újságok pedig nemcsak tovább használták az egykori magyar településneveket, hanem élesen kritizálták az osztrákok németesítési gyakorlatát. Mégis kirívó esetnek számított, amikor 1933 márciusában megjelent az Oedenburger Zeitung szerkesztőségben egy osztrák nyomozó és nagy meglepetésre közölte, hogy a lap február 22-i számát 716 Thurner 1934. 42-43. o. 717 Kerekes Lajos: Abendämmerung einer Demokratie. Mussolini, Gömbös und die Heimwehr. Wien/Frankfurt a. M./ Zürich, 1996. 181. o. 718 A húszas években még szinte természetesnek hatottak az ilyen jellegű nézeteltérések. 1925-ben osztrák jegyzékek sorozatosan tették szóvá, hogy a trianoni szerződést nem az ún: „felelőtlen elemek", hanem a magyar hatóságok szabotálják, a helytelen helységnév használat révén. Lásd ÖStA, AdR, NPA. Kt. 790, Liasse Ungarn I/20-I/21. 12683-17/1925, 1438913/26, 13942-13/26, 11680-13/26, 11042-13/26, 23999-13/26. 719 ÖStA, AdR, NPA. Kt. 18, Zl. 217. res. ' 20 Jegyzékek Magyarországnak a burgenlandi helynevek írásmódjáról. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 790, Liasse Ungarn I/20-I/21.
