Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

VI. A HARMINCAS ÉVEK VÁLTOZÁSAI A REGIONÁLIS POLITIKÁBAN

soproni városvezetés. Igaz, hogy Prónay,

704 Ostenburg és Héjjas a polgármester kerülő utakon tett szóbeli meghívásának nem is kívánt eleget tenni.

705 Prónay Pál levélben is hangot adott elégedetlenségének.

706 Fogalmazványában alaposan leszedte a keresztvizet a Bethlenkormány tagjairól is. Trianon vazallusainak titulálva őket, szemükre hányta, hogy annak idején gyáva, gerinctelen módon Velencébe siettek és a „szégyenletes egyezménnyel megsemmisítették millió magyarok reménységét, elgáncsolták az irredentának ezen egyedüli bázisát." Tütakozásul akkoriban megalakították a Nyugat-magyarországi Hősök Emlékbizottságát, mely az irredentát továbbra is határozottan a zászlajára tűzte. Az 1931-es ünnepségeken való megjelenést ugyan lemondták, de nem hagytak kétséget a felől - s ezt le is írták -, hogy ha szükséges lesz, hívás nélkül is jönni fognak.

707 A Lajtabánság és a nyugat-magyarországi felkelés szervezőinek mellőzése üzenet volt a szomszéd számára. A burgenlandi tartomány tizedik születésnapján Johann Schober akkori alkancellár, mint Burgenland képviselője is megállapíthatta, hogy az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolatok évről-évre javulnak. „A baráti viszony kifejezéseképpen egy sor megállapodás született, mint pl. a barátsági, együttműködési és döntőbírósági szerződés, valamint a röviddel ezelőtt hatályba lépett kereskedelmi szerződés. Magyarország és Ausztria jelen pillanatban ugyanazokkal a gazdasági gondokkal küszködik - folytatta Schober - és bár ez a küzdelem sok energiát emészt föl eredményhez is fog vezetni." A volt kancellár annak a reményének adott kifejezést, hogy a két országot tíz évvel ezelőtt elválasztó feszültség végleg a múlté lesz.

708 Ennek jeleként a burgenlandi tartományi sajtóban 1930 előtt uralkodó erőteljes magyarellenes hangulat lassan kezdett átalakulni,

709 és egyre gyakrabban bukkant fel az osztrák-magyar „sorsközösség", az együttműködés ideája, sőt különféle hősi emlékművek avatása ürügyén még bizonyos „hadsereg-nosztalgia" is lapok hasábjain. Ennek hátterében szintén a két ország közötti gazdasági közeledés igénye húzódott meg.

710 Az eltérő érdekeken való felülemelkedés rövidesen valóban egyre sürgetőbb követelménnyé vált. Gyakorlati kivitelezése azonban nem volt egyszerű Ausztria és Magyarország vezető politikusai számára, akik csak kisebb-nagyobb vargabetűk közbeiktatásával folytatták a közeledést a harmincas évek dereka táján. 704 Prónayval „illett" vigyázni azért is, mert legutóbb, 1929 augusztusában a Lajtabánsági Emlékérem kiosztásával hozta kínos helyzetbe a kormányzót és a magyar kormányt, s keltett felesleges feszültséget osztrák körökben. A kormányzat mindent elkövetett, nehogy az Állami Pénzverdében titokban, saját költségen csináltatott érem, hivatalos állami kitüntetés látszatát keltse. Akkor is igyekeztek a kezdeményezéstől elhatárolódni, ha Scitovszky Béla belügyminiszter szerint az egy „elmúlt, és az 1921 októberében létrejött velencei egyezménnyel lezárt korszak harcainak emlékét örökíti meg." Bár az ügynek kétségkívül voltak kényelmetlen diplomáciai következményei, valójában az egész dolog belpolitikai tartalmú volt, s Prónay nem kifejezetten egy burgenlandi betörést készített elő, inkább egy, a kormány megbukatására alkalmas csoport bázisát kívánta megteremteni az egykori „nyugatosok" összefogásával. (Lásd Makai Ágnes: A Lajtabánság Emlékérem. Soproni Szemle, 1977. 4. 336-339. o.) 705 Egán Imre és Prónay Pál Thurnernek, 1931. december 13-án, Sl, SVLt, 1404. a, 1/Biz./1932. l06 0 és hívei ezt követően folyamatosan elutasították a népszavazási ünnepségeken való részvételt, mivel a város szerintük lemondott az 1922. január 10-i határozataiban foglalt célokról. (A testület ezen a díszközgyűlésén határozatot nem fogadott el, viszont indítványozta, hogy méltó képpen megörökíti az 1921. évi harcok során életüket áldozott felkelők emlékét. A díszközgyűlés szónokai általánosságban méltatták a népszavazás jelentőségét. Nem tudjuk, Prónayék milyen határozatokra gondoltak.) '°'Egán és Prónay levele, uo. 708 Zehn Jahre Burgenland! Festlage der Volks-Zeitung, Wien 1931. '°

9 Néhány politikus azonban változatlanul képtelen volt saját árnyékán átlépni. Ludwig Leser még 1931-ben is azt dörögte, hogy Burgenlandból gyökerestül kell kiirtani mindent, ami még magyar. Burgenländische Freiheit, 1931. május 15. 710 Haslinger 1992. 164. o.