Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
V. A HARMINCAS ÉVEK DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATAI A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI PROBLÉMA NÉZŐPONTJÁBÓL
Ausztria és Magyarország határ menti régiójában ezeknek az elvetélt kísérleteknek nem sok visszhangja támadt, holott a kooperáció a térséget az első háború óta sújtó, és a húszas évek második felére éppen valamelyest csillapodott gazdasági válságra megoldást kínált. Ezen kívül még a meglévő politikai feszültségeket is csillapíthatta volna. Ausztria inkább Németország felé orientálódott. A vámközösség terve és a nyomában felsejlő Anschluss alternatívája a magyar-osztrák kapcsolatok szempontjából a Habsburg-restauráció volt. Európa több fővárosában, így Rómában és Londonban sem tartották lehetetlennek az osztrák-magyar államszövetség helyreállítását, mely kevesebb veszéllyel járt volna, mint az esetleges német-osztrák frigy. 598 Egy ilyen fordulat természetesen alapjaiban rengette volna meg az egész Burgenland-NyugatMagyarország problematikát. Bár bécsi kormánykörökben voltak, akik kacérkodtak a Habsburgok visszahívásának gondolatával, a Bethlen-kormány nem mutatott sok hajlandóságot a restaurációra. A kérdés a legkényesebb belpolitikai probléma volt a nyugati határszélen. A monarchia - elsősorban a Habsburg uralom - helyreállításában sokan a térség integritásának kulcsát látták, ezért a restaurációs gondolat itt mindvégig rendkívül népszerű volt a két háború között. A mélyen gyökerező legitimizmus azonban most újabb ösztönzést kapott a határ mentén. 599 Ha a gazdasági együttműködés nem is szélesedett, a harmincas évek legelején a politikai enyhülés időszaka köszöntött Nyugat-Magyarországra és a szomszédos Burgenlandra. Ennek fundamentuma az osztrák-magyar viszony határozott javulása volt. Johannes Schober, az új osztrák kormányfő, 1930. március 7-én nyugodtan jelenthette ki Hermann Müller német kancellárnak Berlinben, hogy a magyar kormány a burgenlandi kérdésben tökéletesen feddhetetlenül viselkedik, és a terület visszaadása Magyarországnak teljességgel kizárt. 600 1930. július 8-án Schober Budapestre érkezett. A magyar miniszterelnökkel folytatott villámtárgyalásai eredményeképpen az 1923-as döntőbírósági egyezményt 1931. január 26-án barátsági, békéltető eljárási és választottbírósági szerződéssé bővítették ki. Ahogy az várható volt, Burgenland és Nyugat-Magyarország ügye egyik fél részéről sem került szóba, sőt a sajtó sem foglalkozott a kérdéssel. A szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásokor csupán a Sopron megyei Östör József kért szót és - utalva Burgenlandra - kijelentette, hogy a barátsági szerződés tárgyalásakor nem lenne tapintatos olyan fájó pontokra kitérni, amelyek alkalmas lennének a két ország közötti ellentét szítására. Östör mindazonáltal fontosnak tartotta, hogy a megállapodás a mindennapi politikában és érintkezésben is gyakorlati eredményeket hozzon. A közeledés gyümölcsének tekintette egy osztrák-magyar kereskedelmi szerződés tető alá hozását. (A kereskedelmi tárgyalások eredményeiről a kmügynüniszter akkorra már be is számolt a képviselőháznak.) Hasonló praktikus következményekkel számolt a békeszerződések során kettéhasított Fertő-tó és a várva várt Hanság-csatorna megépítése kapcsán kibontakozó osztrák-magyar együttműködés ügyében. 601 A tárgyalások alatt és az után - igaz csak a hatalmon kívül álló 598 Juhász 1988. 126. o. 599 Ezt erősítették olyan megnyilvánulások is, mint az osztrák legitimista, Gustav Wolff ezredesé, aki 1927. decemberében, magyar újságíró előtt üdvözölte Rothermere kampányát. Kifejezte értetlenségét amiatt, hogy a lord programjából kimaradt Burgenland. Ma már vüágos - jegyezte meg Wolff -, hogy Burgenlandot azért szakították el Magyarországtól, hogy a viszály magvát elhintsék közte és Ausztria között. Ausztria számára azonban vannak fontosabb területek, mint például Dél-Tirol, Steiermark egy része, Deutschböhmen. Ám amíg az osztrákok haszonélvezői a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanságnak, addig nincs erkölcsi alapjuk tütakozni saját elszakított területeik miatt. Kár - fejezte be Wolff -, hogy Ausztriának nincs egy Rothermere lordja. Az ezredes 1928. februárban magyar és osztrák lapokban szólított fel a monarchia viszszaállítására a Habsburgok jogara alatt. Ekkor ismét elismerte Magyarország jogát Burgenlandra. 1928 áprilisában Rothermere-hez írt levelelében fejezte ki pártjának (a Császárhű Néppártnak) szándékát a terület visszaadásával kapcsolatosan. Lásd Haslinger 1994. 138-139. o. Ezzel majdnem egyidőben hasonló értelemben nyilatkozott Walter Riehl, az osztrák Deutschen Nationalsozialistischen Partei, majd a „Deutschsozialen Verein" vezetője is, aki szerint az antant célja Burgenlanddal az egymásra utalt magyar és a német nemzet megosztása volt. Idézi: DFB., 1927. július 17. 600 Haslinger 1994. 169. o. 601 Az országgyűlés képviselőházának 512. ülése 1931. május 28-án.
