Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
A bécsi újság megállapításai - az egyes túlzások ellenére is - helytállóak voltak. A húszas-harmincas években nem csupán a tisztviselői állások betöltésekor, hanem a legkülönbözőbb személyi ügyekben, gazdasági kérelmek elbírálásánál mérlegeltek nemzethűségi alapon, és döntöttek a kérelmező szavazáskor mutatott hozzáállása szerint. Szinte természetes, hogy kitüntetések, jutalmak (pl. iparkamarai kitüntetés) megítélésekor figyelembe vették az illető nemzeti elkötelezettségét. A hatóságok érdeklődése azonban a legkülönfélébb állásokra pályázók múltjára és jelenére is kiterjedt. Alacsonyabb és magasabb szintű kinevezések esetében - a városi vegyvizsgáló állomás igazgatói posztjától a pénzügyigazgatóság számtanácsosáig, vagy a rajztanárig - sem hoztak döntést a megfelelő információk hiányában. Az állami illetve közszféra posztjai mellett a magánvállalkozások is ellenőrzés alá estek. Az osztrákok iránti szimpátia elég volt ahhoz is, hogy a bormérési engedélyek felülvizsgálatakor (mint láttuk a „buschenschankokat" amúgy is bizalmatlansággal kezelték egyes körökben), vagy éppen trafikengedély megadásakor a rendőrség és a polgármester véleményezése alapján bárki elessen legfőbb megélhetési forrásától. Ez utóbbi intézkedés kifejezetten a német ajkú gazdapolgárságot érintette fájdalmasan. 574 A polgármesteri és a főispáni hivatal illetékesei a véleményezés céljaira rendszeresen igénybe vették a rendőrség helyi szerveinek információit és a „félhivatalos" besúgók jelentéseit. Az információk gyűjtögetése persze nem csupán a múltbéli szerep kiderítését szolgálta, hanem - ismerve a gazdapolgárok politikai megbízhatatlanságát - preventív célú is volt. Egyes jelentések többször arra figyelmeztettek, hogy Sopron „fő fészke a kommunista agitációnak", amit az 1922-es választási eredményekkel igazoltak. 575 Ezt a véleményt 576 mindenesetre a megye konzervatív érzelmű főispánja, Simon Elemér túlfűtött fantáziájú, soviniszta rémlátomásaként jellemezte, amely „... egy ébredő gyűlés felelőtlen szereplőinek ajkáról hangozhatna el [...] Sopronban egyedül a gazdapolgárok képeznek magyar szempontból szinte aszszimilálhatatlan réteget, de ezek túlzottan anyagias gondolkodásuk lévén, a gazdasági helyzet javulásával engedni fognak - írta a főispán. Ugyanő a nyilvánosság előtt, a Magyarság című lapnak adott interjújában akként fogalmazott, hogy ha újra szavazásra kerülne sor, a poncihterek ugyanúgy szavaznának, mint korábban, hisz patriotizmusuk azóta semmit sem csökkent. [Kiemelés - T. I.] 577 A diszkriminatív intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy a város gazdasági mélyrepülése miatt amúgy is elégedetlen polgárok különböző formában tiltakozzanak a magyar állami adminisztráció túlkapásai ellen. Erre kínált alkalmat az említett 1922-es országgyűlési képviselőválasztás is, ahol a soproni gazdák határozottan szembefordultak a kormánypárttal, s ezátal a kormánnyal. Utóbbi képviselői - különösen a kormányhű sajtó - nehezen bocsátotta meg ellenzéki kiállásukat, és dühödt, nem egyszer bántó kirohanásokat intézett ellenük a választások utáni, immár kampánymentes időszakban. 578 5,4 Hasonló okokból törölték az engedéllyel rendelkezők listájáról a Berinkey kormány egykori Nyugat-Magyarországi német kormánybiztosának Zsombor Gézának a nevét is. E döntést azonban a polgármester ajánlására „politikai okokból" később megváltoztatták, mert Zsombor a gazdapolgárságra még mindig túl nagy befolyást gyakorolt. Sl, SVLt, 1404. a, 18 Biz./1924. augusztus 15. Az igazoló jelentéseket és bizonyítványokat tucatjával találjuk a polgármesteri bizalmas iratok között. Vö. Sl, SVLt, 1404. a, 14. BÍZ./1923., 22. Biz./1925., 22. Biz./1922., 5. Biz,/1927., 43. Biz./1927., 56. Biz./1927., 38. Biz./1928., 32. Biz./1929. stb. 57í> Mint arról már szó volt, 1922-ben a szociáldemokrata Hébelt Ede lett Sopron országgyűlési képviselője. 576 A MAV helyi viszonyokat jól ismerő főtanácsosa szerint Sopron lakossága idegen a magyar kultúrától, erős a német és kommunista agitáció. „Ha most tartanának szavazást - fogalmazott magánlevelében a főtanácsos -, úgy az annak idején is csak kierőszakolt eredmény feltétlenül Sopron elvesztésével járna." A pénzügyminisztérium beszámolója a miniszterelnöknek, 1926. június 7. MOL, ME, K 28, 3. cs. 8. t. 1926-S-250. 193-194. 577 Simon Elemér beszámolója Ottlik Lászlónak, 1926. szeptember 21. MOL, ME, K 28, 3. cs. 8. t. 1926 - S - 250. 198-200. 5 ' 8 Lásd SH., július. 7. száma, melynek cikke érdekeik fel nem ismerésével, maradisággal, az intelligencia hiányával vádolta a gazdákat.
