Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN

Mindeközben a határ kialakulása körüli feszültségek - az országos folyamatokhoz képest is - radikális irányba tolták az alapvetően konzervatív jegyeket hordozó város politikai arculatát. Az egyébként is fájdalmas területrendezés 1921-ben korántsem folyt konszolidált keretek között. Sopronban és környékén a békeszerződések által okozott súlyos traumán kívül a paramilitáris erők jelenléte, a felkelőharcok, valamint a helyi társadalom mozgósítása (a területátadás és a népszavazás miatt) kizökkentette a politikai életet az addigi, hagyományos keretekből. Az EME és a MOVE helyi szervezetei a két háború között mindvégig erős bázissal rendelkeztek, tagjaikat - területvédő múltjuk miatt - jókora tisztelet övezte. A jobboldali radikalizmus, csakúgy, mint országosan, Sopronban is termékeny talajra talált a háborút követően. A területrendezések idején mégis sokan bíztak a mérsékelt szellemű politizálás lehetőségében. 1921-ben az izraeliták országos elnöksége, s ugyanúgy a soproni hitközség vezetősége, Magyarország iránti hűségre buzdította hitsorsosait, bízva a hazai liberális gondolat újjáéledésében. Tapasztalataik szerint Ausztriában nagyobb volt az antiszemitizmus, amit a helyi osztrák sajtó buzgón cáfolni igyekezett. Elsősorban a Der freie Burgenländer próbálta felnyitni a magyarországi zsidók szemét, figyelmeztetve őket a „bandák" és mögöttes szervezeteik antiszemitizmusára. A lap érvelése csupán ott sántított, hogy saját szellemiségét eredendően antiliberális és zsidóellenes nagynémet nézetek éltették. A társadalom jelentékeny részére ettői függetlenül valóban riasztóan hatott a felkelők eszmevilága, valamint a soproni jobboldali sajtóban - pl. a Christliches Oedenburger Tagblattba.n és a Soproni Hírlapban - fel-felbukkanó írások hangvétele.

532 A területrendezés elhúzódása hosszú távon jobban kedvezett a szolid tekintélyelvre épülő politizálásnak, melyet időnként szélsőséges megnyilvánulások is kísértek. Az idő előre haladtával a tolerancia fokozatosan csökkent, amiben nyüván szerepe volt a baloldal meglepő és kellemetlen választási sikerének. Az 1921 végi küzdelmek élharcosai ezalatt, s a későbbiekben sem konszolidálták működésüket. Csoportjaik - köztük a főiskola hallgatói - arra törekedtek, hogy Sopron politikai életében a továbbiak során is meghatározó szerepet töltsenek be. A főiskolások 1919 óta léptek fel a legkülönfélébb ügyek védelmében. A nyugat-magyarországi gerillaharcokon kívül, Ostenburg vezetése alatt a király mellett, Horthy ellen Budaörsnél is fegyvert fogtak. Ez utóbbi szerepvállalásuk miatt átmenetileg kegyvesztetteklettek, ám a kormányzó 1922-es soproni látogatásakor látványos módon tettek hitet a legfőbb hadúr mellett, aki nem késlekedett viszonozni lelkes köszöntésüket.

533 Hűségnyilatkozatuk eloszlatta Horthy velük szemben táplált bizalmatlanságát, és helyreállította presztízsüket. A hallgatók jelentős része ideológiai zűrzavarban, ráadásul nagy szegénységben élt, és kereste a vélt felelősöket, akiket az ország és saját rossz sorsa alakulása miatt bűnösnek kiálthatott ki. Jelenlétükkel többször sikerült nyugtalanságot kelteni, vagy éppen incidenseket provokálni a városban. Fő céltáblájuknak a baloldal és a liberális irányzatok képviselőit tekintették. 534 Egyik fellépésüket követően a szociáldemokrata párt képviselője, Farkas István interpellált a bel- és a kultuszminiszterhez a soproni szocialista gyűlés megzavarása tárgyában. Feltette a kérdést, vajon tudják-e az illetékesek, hogy Sopronban a főiskolai hallgatóság külön alakulatot képez, és a várost állandóan izgalomban tartja? Aznap az MSzDP lapja, a Népszava is foglalkozott a kérdéssel. Az akadémia hallgatóinak magatartásáról egyébként Ausztria budapesti követe is tájékoztatta kormányát.

535 A szociáldemokraták azonban a soproni hazafias °

32 Vö. Boronkai Szabolcs: Az 1921. évi soproni népszavazás a korabeli sajtó tükrében. 1-2. rész. Soproni Szemle, 2003. 1-2. 3-20., 533 Hiller 1989. 290-291. o. 534 A főiskola hallgatói természetesen nem alkottak ideológiailag egységes közeget. A jobboldali radikalizmus iránt az erdész hallgatók mutattak nagyobb fogékonyságot. A bányászok jobban hajlottak a baloldali, szociáldemokrata alternatíva elfogadására. 535 ÖstA, AdR, NPA, Kt. 795, Liasse Ungarn 2/3. Fol. 490.