Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN

kapcsolata is kedvezőbben alakult.

523 Mindez valószínűleg szerepet játszhatott az MSzDP 1922-es választási sikerében. A népszavazási szereplés és a párt recepciója közötti összefüggésre a sajtó már közvetlenül 1921. december 14. után felfigyelt. A szociáldemokraták később is tettek szolgálatokat a nemzeti ügynek. A felszín alatt zajló folyamatok nem érintették a hivatalos szólamok és kinyilatkozások világát.

524 Hébelt látványos győzelme kormányzati köröknek különösen rosszul esett, és látható dilemmát okozott a városhoz fűződő viszonyukat illetően. Kozma Miklós, az MTI elnöke a kampányt szervező Gömböshöz írt levelében utalt is rá, hogy a szocialisták esetleges győzelme „erkölcsileg elcsúfítaná" a népszavazási eredményét.

525 Úgy tűnik azonban, a soproni választás eredménye nem pusztán erkölcsileg, hanem nemzeti szempontból is kellemetlen következtetések levonására volt alkalmas. Voltak ugyanis - köztük az eseményeket részletesen elemző Hans Cnobloch osztrák követ is -, akik a soproni választók kormányellenes hangulatát a népszavazás eredményével és annak gazdasági következményeivel magyarázták. Véleményük szerint a választási kudarcban nagy szerepet játszott, hogy a helyi németek - hogy elégedetlenségüket és nemzeti érzelmeiket kifejezésre juttassák - inkább egy német nevű szociáldemokratára adták le voksaikat, mint a kormány tagjára. Ezt a vétküket ráadásul úgy sem voltak hajlandók jóvátenni, hogy - amint arra Klebelsberg maga is felszólította őket a második fordulóban az állva maradt „polgári jelöltre", Andrássy Gyulára szavaztak volna. Cnobloch látványos elszólásként idézte Thurner Mihálynak azt a kijelentését, amely szerint Hébeltre ugyanazok szavaztak, akik annak idején Ausztriára. Ha ez tényleg igaz, márpedig az - mondja Cnobloch - akkor remekül rávilágít a népszavazás procedúrájára is.

526 Klebelsberg bukásában az 1921-es soproni kérdésben tanúsított magatartása is közrejátszott. Sokan szemére vetették, hogy keveset tett Sopron és környékének megtartása érdekében, sőt nem bízott a város megtartásában sem.

527 1922-es választási beszédében is legelőször a defetizmus vádja ellen volt kénytelen védekezni. A népszavazás idején és azt követően is jellemző volt rá, hogy - bár a revíziós fordulatokat nem iktathatta ki beszédeiből - intelligenciája meggátolta abban, hogy harsogó irredentizmus kórusába beálljon. Képviselőként és 523 Ehhez nagyban hozzájárult természetesen az is, hogy Thurner 1919 augusztusa előtt is képes volt megegyezést keresni a baloldallal. 524 Lásd SVM., 1921. december 28. A soproni baloldal a későbbi években is élvezett előnyöket a város speciális helyzetéből adódóan. Polónyi Kálmán a szociáldemokrata párt helyi titkára (aki 1922 decemberében a népszavazás évfordulóján személyesen vezette az MSzDP, valamint brennbergi és soproni munkások küldöttségét Horthy üdvözlésére) például 1923 elején felhatalmazást kapott a miniszterelnökségtől, hogy fejtsen ki propagandát a „nemzeti irányú munkásmozgalom" érdekében. Amikor azonban a belügyminisztérium tudomására jutott, hogy Polónyi külföldi (burgenlandi) szociáldemokratákkal is kapcsolatot tart fenn, óvatosságból megvonta tőle a támogatást, és rendőrségi megfigyelés alá is helyezte. Környei 1982. 84. Vö. Sl, SVLt, 1404. a, 22 Biz./1923. szeptember 1., ill. a bécsújhelyi rendőrfelügyelőség (Bundespolizei Komissariat Wiener Neustadt) jelentése, 1923. november 30. ÖStA, AdR, NPA, Kt. 795. Nr. 28/Na. 525 Kozma Miklós levele Gömbös Gyulához a legitimistáknak egy választási paktum létrehozására tett ajánlatáról. In Iratok az ellenforradalom történetéhez, 1919-1945. II. köt. A fasiszta rendszer kiépítése és a népnyomor Magyarországon. Szerkesztette és a bevezető tanulmány írta Nemes Dezső. A kötet forrásanyagát összeállította és a szerkesztésben részt vett: Karsai Elek. Budapest, 1956, Szikra, 83. sz. 290. o. 526 Hans Cnobloch jelentése a soproni választásokról, 1922. június 8. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 17, 140/pol. 527 A trianoni békeszerződés parlamenti ratifikálásától mindenesetre - ha gesztusa formális volt is - távolmaradt. A soproni kerület választottjaként nem fogadhatta el a békét, hisz ez - akkor még - egyben a városról történő lemondást is jelentette volna. A ratifikáláskor - a többi nyugat-magyarországi képviselővel együtt - elhagyta az üléstermet. A szerződés elutasítása erkölcsi kötelessége volt akkor is, ha egyébként elismerte az aláírás szükségességét. 1921. június 22-én a nyugatrmagyarországi terület képviselőivel (Bleyer Jakab, dr. Huber János (Johann Huber), Sabel János, Scholz Ödön, Thomas Ferenc, Lingauer Albin), Sigray területi kormánybiztos vezetésével konferencián vett részt, melyen a térség sorsáról tanácskoztak. A nemzetgyűlés szünete előtt még megragadta az alkalmat, hogy interpellációval forduljon a külügyminiszterhez Nyugat-Magyarország ügyében. E felszólalásában hangsúlyozta, hogy a térség lakossága egyszer - nevezetesen az 1920-as nemzetgyűlési választások idején - már döntött a hovatartozásáról. A lehető legszélesebb választójog alapján megrendezett szavazáson széles legitimitással juttatta be képviselőit a törvényhozásba, amivel kifejezésre juttatta Magyarországhoz való ragaszkodását is. Környei 1982. 100. o.