Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
zetiségekkel szemben Sopron az idegen ajkú lakosság államhűségét, patriotizmusát szimbolizálta. Ennek alátámasztására a legkülönbözőbb forrásokból hozhatunk példákat, hisz a tételt a politika és a „civil" élet számos szereplője is megfogalmazta. „...Sopron népe elől járhatott abban, hogy elégtételt adjon a világszerte megrágalmazott Hungáriának; megcáfolhatta azt a hazugságot, hogy itt nem mindenki egyformán jogosított, édes gyermeke a hazának" - hangzott el a városi tanács 1922. január 2-i díszközgyűlésén. 513 Ennél radikálisabban fogalmazott a Virradat 1922. április 2-i számában, amikor arról írt, hogy ha a soproni népszavazás képes volt rést ütni a trianoni diktátumon, akkor ezt más ponton is meg lehetne kísérelni. 514 A szavazás egyéves évfordulóján pedig Horthy Miklós igazolta személyes jelenlétével az esemény jelentőségét. „A haza nem fogja sohasem elfelejteni Sopron városának és környékének azt a nagy szolgálatot, melyet az ország ügyének nehéz időkben tett. A múlt évi népszavazás eredményének nemcsak az a jelentősége, hogy az ezeréves Magyarország területének egy drága részét mentette meg, hanem ezen messze túlmenő erkölcsi értéke is van. A Sopronban és környékén tartott népszavazás volt az első eset, ahol a trianoni szerződés betűivel szemben győzött az igazság ereje. Az elszakításra ítélt részek közül ez volt az első hely, ahol a lakosságnak módjában állott szabadon kinyilatkoztatni, hogy megmaradni kíván-e a magyar haza kebelében. Es Sopron példája megmutatta az egész világnak az ezeréves magyar állam vonzó, összetartó erejét. 515 Az egymáshoz nagyjából hasonló eszmefuttatások politikai summázata Bethlen István 1922. december 7-i parlamenti beszédében hangzott el. A miniszterelnök érvelése szerint alapjaiban volt hibás a párizsi döntéshozók szemlélete. Nem mindenki akart ugyanis más államhoz csatlakozni, és eltávolodni hazájától, csak azért, mert nem volt magyar. A soproni népszavazásnak azért van nagy jelentősége - hangoztatta Bethlen -, mert bebizonyította, hogy a feltevés, melyből a trianoni szerződés kiindult, hamis és valótlan. „A soproni népszavazással megdőlt a trianoni szerződésnek minden morális alapja és az a feltevés sem vált valóra, melyre a trianoni szerződést alapították." - tette hozzá a kormányfő. Mindezt megerősítendő igyekezett kidomborítani azokat a nehézségeket, melyek ellenében mégis sikerült diadalt aratni. A népszavazás annak ellenére vezetett magyar sikerre, hogy a nyugat-magyarországi területeket évszázados gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fűzték Ausztriához. „Nem szabad elfeledkezni arról a vonzóerőről sem - figyelmeztetett a miniszterelnök -, melyet a 70 milliós német nemzet gyakorolt erre a nemzetiségi területre. Hasonló körülményekkel más területek esetében nem kellett volna számolni. Ha a magyar hazafiság gondolata ilyen kedvezőtlen feltételek dacára is meggyőző eredményt könyvelhetett el, máshol sokkal kedvezőbb kimenetelű lehetett volna, ha a győztesek alkalmat adnak népszavazások lebonyolítására." 516 A magyar állameszme dicsőségét hirdető és az irredentához erős szálakkal kapcsolódó gondolatokat nem csupán a városban és a hatalomban lévők, hanem szerte az országban, a társadalom széles körében is sokan osztották. A népszavazás ebbéli jelentőségét nem kevés pátosszal átitatott írások és beszédek sora méltatta akkor és később is. 517 Bethlen miniszterelnök 1928 októberében változatlanul úgy fogalmazott, hogy a soproniak „tanúbizonyságot tet513 Sl, SVLt, Tanácsi jegyzőkönyvek, 1922. január 2. Lásd Turbuly 1998. Dokumentumok, 55. o. 514 Virradat, 1922. április 2. 515 Idézi: Hüler 1989. 291. o. 516 Gróf Bethlen István beszéde a soproni népszavazás emlékének törvénybeikatásáról szóló törvényjavaslat vitája során, a nemzetgyűlés 67. ülésén, 1922. december 7-én. 517 Az történtek súlyát és következményeit Tormay Cécüe például az ország „magyar asszonyainak" nevében a következőképpen fogalmazta meg visszaemlékezésében: „...Minden gondolatom a magyarságáért vívódó Soproné volt, mely akkor nemcsak saját nevében döntött, de döntött valamennyi megszállt magyar város nevében is. Mert ha a soproni népszavazás oda adta volna az ősi várost a rablóknak, vájjon hogyan hinnék el valaha az ellenséges hatalmak, hogy a többi elrablott táj hazavágyódik Magyarországra?" Tormay Cécile: Ave Civitas Fidelissima. In Thirring Gusztáv (szerk.) Sopron, Civitas Fidelissima, Sopron, 1925, Sopronmegyei Kör, 96. o.
