Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)
IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN
Ausztriában ezzel egy időben a nagynémet irányzat hívei (1925. decemberi bécsi tömegtüntetésükön) követelték, hogy az osztrák kormány vesse fel a Népszövetségben Sopron hovatartozásának kérdését. 1926. január 17-én a Rathauskeller egyik termében lezajlott gazdagyűlésen próbálkoztak ugyanezt elérni. A burgenlandi tartománygyűlésben Walheim jelentette ki ismét, hogy Sopron a szövetségi alkotmány szerint Ausztriához tartozik. A felszólalások nem találtak a remélt fogadtatásra a hivatalos fórumokon. Burgenland létrejötte és a népszavazás ötéves évfordulója viszont újabb ürügyet teremtett a soproni kérdés felfrissítésére. Újszerű érvekre azonban már nem futotta. Az osztrák lapok ismét megállapították, hogy a város pusztulásra ítéltetett és a békeszerződések óta látványos sorvadásnak indult. 422 Sopron valóban nem fejlődött a kellő mértékben, de pusztulásról szerencsére nem volt szó. A hatalom Sopron vármegye fenntartásával - amellett, hogy elvi jogigényét fejezte ki az elcsatolt területek iránt - a város szerepének fontosságát is demonstrálta. Nem így Mosón esetében. A csonka vármegyék székvárosai közül Magyaróvár lett az egyetlen, mely megyeszékhelyi rangját elvesztette, s melynek megyéjét is megszüntették. A vármegye törvényhatósága 1923. december 20-án tartotta utolsó önálló közgyűlését, melyen az 1923: XXXV. tc. és annak 187706/1923 B.M. számú végrehajtási utasítása értelmében kimondták Mosón megye, Győr vármegyével történő - ideiglenes - egyesítését. Darányi Kálmán főispán mindezt annak a reményében jelentette be, hogy a Jelenlegi szomorú viszonyok mielőbb javulni fognak és a vármegye közönsége nemsokára ismét abban a helyzetben lesz, hogy ügyeit mint önálló törvényhatóság intézheti." Az új megyeszervezet 1924. január 28-án, Győrben tartotta első közös gyűlését. A későbbi megyegyűléseken az Erényi Károly kanonok vezette Mosón Megyei Párt tett meg-megújuló kísérleteket a félvármegye önállóságának visszaszerzésére. 423 Ehhez azonban — úgy tűnt — csakis a revízió megvalósulásán keresztül vezet az út. Nyugat-Magyarország e részén - Vas és Sopron megyékkel ellentétben - kétirányú revíziós mozgalom bontakozott ki, egyrészt az Ausztriához csatolt területek, másrészt a Csehszlovákiához került Felvidék (legfőképpen Pozsony megye) visszaszerzése érdekében. 1926 őszén (az október 13-án tartott közgyűlésen) Győr-Moson-Pozsony egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága 435. biz/1926. számú határozatával hivatalos gyásznappá nyilvánította a nyugat-magyarországi megyék megcsonkításának napját, és elhatározta, hogy amíg a Mosón vármegyétől elszakított területek nem kerülnek vissza, minden évfordulón ünnepélyes formában adnak hangot fájdalmuknak. 424 Az emlékünnepek, tüntetések az ott elhangzott szónoklatokkal sokszor sértették a szomszédos Burgenland vezetőinek érzékenységét. Némelyik nyomán Calice osztrák követ is jónak látta panasszal élni a magyar kormánynál. Ezek sorába tartozott az 1927. februári rendezvény is, melyen többen - köztük Calice szerint a kormány küldötte is - megkérdőjelezték Ausztria integritását. Arra hivatott bécsi körök barátságos formában, szóban jelezték fenntartásaikat, s a formális tiltakozástól eltekintettek, mert nem tartották valószínűnek, hogy a szónok (Kühne Lóránd) valóban a hivatalos kormány képviseletében jelent volna meg a helyszínen. 425 1928-ban Calice Walkóval tárgyalt az ismétlődő Ausztria ellenes kirohanásokról. Egyetértettek abban, hogy kerülni kell minden alkalmat, mely a Burgenland-vita kiéleződéséhez vezet a képviselőkerületekben. Walko ígéretet tett rá, hogy el fog járni a főispánoknál és a képviselőknél, a hasonló zavaró jelenségek elkerülése érdekében. 426 A rendezvényekről érkező híradások igazán azonban akkor zaklatták csak fel a tartomány elöljáróit, amikor azok hátterében feltűnt az élénkülő magyar revíziós mozgalom és ezzel nagyjából egy időben felszínre törtek az osztrák politikai rendszer működési zavarai. 422 Neue Freie Presse, 1926. december 13. 423 Palatínus-Halász 1931. 290-291. o. 424 SI, SVLt, IV. 1404. a, Biz. 76/1937. 425 A kancellária tájékoztatója Calicének, 1927. február 6. ÖStA, AdR, NPA, Kt. 799, Lásd Ungarn 2/12 20512pr.4II.1927. 426 Calice jelentése, 1928. november 17. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 18, 67/pol.
