Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN

ros kérdése lenne. A felosztás [ti. a tartomány feldarabolása - T. I.] rémképe csak akkor tű­nik el, ha a lakosság végre tisztába lesz azzal, hogy hol lesz a jövőben a kormány székhelye. A magam részéről állítom, hogy a sauerbrunni provizóriumot csak egy másik provizórium kö­vetheti. Sopron gyermekeként, ezekben a számunkra oly fontos napokban mély fájdalommal gondolok szülővárosomra, mely egyelőre elveszett számunkra. Azt hiszem azonban, mindannyi­unk nevében beszélek, amikor kijelentem: a burgenlandiak változatlanul természetes fővárosu­kat látják Sopronban és meg vagyok győződve, hogy mindenki, aki utánam ebben a székben szeretne ülni, ugyanígy fog nyilatkozni. " 395 Július 16-án a savanyúkúti polgármester által ve­zetett delegáció fogadásakor Walheim úgy fogalmazott, hogy rövid hivatali ténykedésének célja a tartományi kormányzati székhely jog szerinti kijelölése volt, Sopronra vonatkozó igé­nyeik fenntartása mellett. Hasonló értelmű nyilatkozatot tett augusztus 10-én Pinkafőn is: „Örülök, hogy Burgenland első tartományfőnökeként megjelenhettem az Önök körében. Burgen­landiként és politikusként jöttem. Soproniként burgenlandinak érzem magam. Jelenleg Sopron nem tartozik Burgenlandhoz, melynek azonban természetes és isten által adott fővárosa. Ma­gyar szomszédainkkal békében akarunk élni, de ez nem gátol meg abban, hogy újra és újra ki­fejezzük: Sopron természetes fővárosból valóságos fővárossá is kell, hogy legyen." 396 A magyar kormány jegyzéke utalt Ludwig Leser tartományfőnök-helyettes 1923. július 13-i beszédére is, melyben a politikus az osztrák kormányt tette felelőssé azért, hogy a tar­tománynak még nincs fővárosa. Kárhoztatta azokat, akik Sopront annak idején elkótyave­tyélték, de hozzáfűzte: nem adják fel a reményt, hogy Sopron ismét visszatér Ausztriához. A magyar fél által emelt kifogások ezzel nem értek véget. Az emlékeztető szóvá tette Kari Unger felsőőri tanfelügyelő körlevelét, melynek egyik pontja korlátozza a magyar nyelv hasz­nálatát, s mely előírta, hogy a tantestület tagjai is csak németül beszélhetnek egymással. A magyar külügyminisztérium állásfoglalása szerint a fentebb idézett nyilatkozatok el­lentétesek a népszavazás eredményével, a velencei megállapodással, és csupán arra jók, hogy táplálják az osztrák agitátorok önbizalmát. Utóbbiak vég nélkül azt sulykolják, hogy az elszakadás még nem végleges és tárgyalni kell a magyar kormánnyal. A panaszlista sze­rint Savanyúkútról rendszeresen érkeznek Sopronba hivatalnokok, akik élénk propagandát fejtenek ki a város megszerzése érdekében. Mindemellett aktív röplapterjesztés is folyik a határ magyar oldalán. A magyar nyilatkozat igyekezett világossá tenni, hogy az ottani disz­szonáns hangokhoz semmi köze és - bár Burgenland az 1000 éves magyar államból kisza­kíttatott - hivatalos részről soha nem hangzott el olyan kijelentés, melynek irredenta mel­lékíze lett volna. Az osztrákok által eredetileg kifogásolt Thurner beszéd - személyes mel­lékízétől eltekintve - nem tartalmazott olyan momentumot, mely a kérdés végleges rende­zésével ellentétes volna - áll a szövegben. 397 A hivatalos - kormányhoz közel álló - helyekről származó megnyilatkozásoknak, még inkább az általuk közölt gesztusoknak persze voltak irredenta felhangjai. 398 Az azonban igaz, hogy a hatalom igyekezett óvatosan bánni a nyilvánosság előtt tett kijelentésekkel, és tartóz­kodott attól, hogy közvéleményét Burgenlanddal kapcsolatos területi problémákkal traktálja. Magyarországon sokak szemében 1919 augusztusa óta szálka volt, hogy Ausztria annak ide­jén menedéket nyújtott a tanácskormány emigránsainak. Ugyanígy sokan hitték, hogy a szom­szédhoz menekült kommunista csoportok minden alkalmat megragadnak a magyarországi kon­szolidáció hátráltatására. Erre a soproni kérdés is lehetőséget adhatott. A keresztényszocialista 395 A magyar kormány jegyzéke, 1923. október 20. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 797, Liasse Ungarn, 2/6-2/8, z.2952/17.1923. 396 Uo 397 Uo. 398 Gondoljunk csak például a helyi hivatalos közegek és a központi kormányszervek közötti levélváltások vissza­visszatérő fordulataira, a helyi politikusok által alkalmazott irredenta fordulatok helyben hagyására.

Next

/
Thumbnails
Contents