Tóth Imre: A Nyugat-Magyarországi kérdés 1922-1939; Diplomácia és helyi politika a két háború között - Dissertationes Soproniensis 2. (Sopron, 2006)

IV. A REGIONÁLIS HELYZET ALAKULÁSA A HÚSZAS ÉVEKBEN

ros kérdése lenne. A felosztás [ti. a tartomány feldarabolása - T. I.] rémképe csak akkor tűnik el, ha a lakosság végre tisztába lesz azzal, hogy hol lesz a jövőben a kormány székhelye. A magam részéről állítom, hogy a sauerbrunni provizóriumot csak egy másik provizórium követheti. Sopron gyermekeként, ezekben a számunkra oly fontos napokban mély fájdalommal gondolok szülővárosomra, mely egyelőre elveszett számunkra. Azt hiszem azonban, mindannyiunk nevében beszélek, amikor kijelentem: a burgenlandiak változatlanul természetes fővárosukat látják Sopronban és meg vagyok győződve, hogy mindenki, aki utánam ebben a székben szeretne ülni, ugyanígy fog nyilatkozni. "

395 Július 16-án a savanyúkúti polgármester által vezetett delegáció fogadásakor Walheim úgy fogalmazott, hogy rövid hivatali ténykedésének célja a tartományi kormányzati székhely jog szerinti kijelölése volt, Sopronra vonatkozó igényeik fenntartása mellett. Hasonló értelmű nyilatkozatot tett augusztus 10-én Pinkafőn is: „Örülök, hogy Burgenland első tartományfőnökeként megjelenhettem az Önök körében. Burgenlandiként és politikusként jöttem. Soproniként burgenlandinak érzem magam. Jelenleg Sopron nem tartozik Burgenlandhoz, melynek azonban természetes és isten által adott fővárosa. Magyar szomszédainkkal békében akarunk élni, de ez nem gátol meg abban, hogy újra és újra kifejezzük: Sopron természetes fővárosból valóságos fővárossá is kell, hogy legyen."

396 A magyar kormány jegyzéke utalt Ludwig Leser tartományfőnök-helyettes 1923. július 13-i beszédére is, melyben a politikus az osztrák kormányt tette felelőssé azért, hogy a tartománynak még nincs fővárosa. Kárhoztatta azokat, akik Sopront annak idején elkótyavetyélték, de hozzáfűzte: nem adják fel a reményt, hogy Sopron ismét visszatér Ausztriához. A magyar fél által emelt kifogások ezzel nem értek véget. Az emlékeztető szóvá tette Kari Unger felsőőri tanfelügyelő körlevelét, melynek egyik pontja korlátozza a magyar nyelv használatát, s mely előírta, hogy a tantestület tagjai is csak németül beszélhetnek egymással. A magyar külügyminisztérium állásfoglalása szerint a fentebb idézett nyilatkozatok ellentétesek a népszavazás eredményével, a velencei megállapodással, és csupán arra jók, hogy táplálják az osztrák agitátorok önbizalmát. Utóbbiak vég nélkül azt sulykolják, hogy az elszakadás még nem végleges és tárgyalni kell a magyar kormánnyal. A panaszlista szerint Savanyúkútról rendszeresen érkeznek Sopronba hivatalnokok, akik élénk propagandát fejtenek ki a város megszerzése érdekében. Mindemellett aktív röplapterjesztés is folyik a határ magyar oldalán. A magyar nyilatkozat igyekezett világossá tenni, hogy az ottani diszszonáns hangokhoz semmi köze és - bár Burgenland az 1000 éves magyar államból kiszakíttatott - hivatalos részről soha nem hangzott el olyan kijelentés, melynek irredenta mellékíze lett volna. Az osztrákok által eredetileg kifogásolt Thurner beszéd - személyes mellékízétől eltekintve - nem tartalmazott olyan momentumot, mely a kérdés végleges rendezésével ellentétes volna - áll a szövegben.

397 A hivatalos - kormányhoz közel álló - helyekről származó megnyilatkozásoknak, még inkább az általuk közölt gesztusoknak persze voltak irredenta felhangjai.

398 Az azonban igaz, hogy a hatalom igyekezett óvatosan bánni a nyilvánosság előtt tett kijelentésekkel, és tartózkodott attól, hogy közvéleményét Burgenlanddal kapcsolatos területi problémákkal traktálja. Magyarországon sokak szemében 1919 augusztusa óta szálka volt, hogy Ausztria annak idején menedéket nyújtott a tanácskormány emigránsainak. Ugyanígy sokan hitték, hogy a szomszédhoz menekült kommunista csoportok minden alkalmat megragadnak a magyarországi konszolidáció hátráltatására. Erre a soproni kérdés is lehetőséget adhatott. A keresztényszocialista 395 A magyar kormány jegyzéke, 1923. október 20. ÖstA, AdR, NPA, Kt. 797, Liasse Ungarn, 2/6-2/8, z.2952/17.1923. 396 Uo 397 Uo. 398 Gondoljunk csak például a helyi hivatalos közegek és a központi kormányszervek közötti levélváltások visszavisszatérő fordulataira, a helyi politikusok által alkalmazott irredenta fordulatok helyben hagyására.