Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

kok anyagi helyzetén könnyíteni. Szinte valamennyi iskolában voltak ilyen egyesületek. A Soproni Állami Főreáliskola felkarolta szegény sorsú, ám tehetséges diákjait: a tantestület 1873-ban alapította meg az Ifjúsági Segítő-Egyesületet: „Az egylet célja a soproni főreáltanoda bármely osztályába nyilván járó szegény sorsú, de úgy tudományos törekvés, mint erkölcsi példás magaviselet által a segélyre valóban érdemes ifjakat, vallás- és születéshely különbsége nélkül, élelmezés, ruházat, tankönyv vagy egyéb pénzbeli segéllyel támogatni."

336 Az egyesület alapító, rendes, pártoló és tiszteletbeli tagokból állt, akik anyagi hozzájárulásukkal támogatták az egylet működését. A rendes tagok rendszeres időközönként, a pártoló és tiszteletbeli tagok egyszer, vagy néhány alkalommal fizettek be kisebb-nagyobb összegeket. Ebből az egyesületből nőtt ki 1893-ban az úgynevezett Betegszoba-alap, 1899ben pedig az Ifjúsági Segélykönyvtár, amely az iskola tanulóinak olcsón kölcsönözte a tankönyveket. A Soproni M. Kir. Áll. Polgári Fiúiskola Segélyező Egyesület a belügyminisztérium 112169/III.a. számú rendeletében kapta meg 1905-ben alapszabályának jóváhagyását. Az egyesület célja volt: „a soproni m. kir. áll. polgári fiú-iskola szegénysorsú és úgy szorgalom, mint magaviselet tekintetében segélyre valóban érdemes növendékeinek gyámolítása — vallás és nemzetiségi különbség nélkül — könyvek és taneszközökkel, esetleg ruházattal s pénzsegéllyel". Az egyesületet itt is alapító, rendes, pártoló és tiszteletbeli tagok alkották, az egyesület jövedelmeit azonban — az általános egyesületi bevételi forrásoktól eltérően — jótékonysági célra rendezendő felolvasások, előadások és mulatságok is gyarapították. 1922-ben 23 alapító és 11 rendes tagot számláltak. Steiner Ferenc igazgatónak a polgármesterhez írt jelentése szerint az egylet a háborús időkben olyannyira meggyengült, hogy 1917-ben szüneteltetni kellett. A szülőket már nem szólíthatták fel az egyesületbe való belépésre, mivel azok áldozatkézségét a gyűjtéseknél, a fűtőanyag beszerzésénél amúgy is minduntalan igénybe vette az iskola.

337 A Soproni Izraelita Diáksegélyező Egyesület létezéséről töredékes mformációink vannak: a Sopron című újság 1877-ben közölte az egylet támogatóinak szóló köszönetnyilvánítást,

338 egy 1927-es egyesületi összeírásból tudjuk, hogy a belügyminisztérium 105129/V.b./1896. számú rendeletével hagyta jóvá az alapszabályt. Az egyesület alelnöke Dr. Pollák Miksa rabbi volt, székhelyként a Paprét 26. számú házat (zsinagóga) jegyezték be. Az egyesület a bejegyzés szerint 1926-ban szűnt meg.

339 A Tanárok Özvegyeit és Árváit Segítő Országos Egyesület 1911-ben jött létre Budapesten. A belügyminiszter 165792/V.a. számú rendeletével 1912-ben engedélyezte az egyesület „soproni ev. líceum fiókja" megalakítását. Az egyesület tagjainak száma 1922ben 8 fő volt, akik évi 25 korona tagdíjat fizettek a tagok özvegyeinek, árváinak valamint a nyugdíj nélkül elbocsátott keresetképtelen tagok segélyezésére. Az egyesület rendes, alapító, pártoló és tiszteletbeli tagokat vett fel soraiba. Rendes tag lehetett minden nyilvánossági joggal bíró gimnázium, reáliskola, felsőbb leányiskola rendes és okleveles helyettes tanára, igazgatója és tanítója. Az egyesület kiadásait a tagsági díjakból, alapító tagok alapítványaiból, pártoló tagok felajánlásaiból, az egyesületi vagyon kamataiból, illetve egyéb adományokból kívánta fedezni.

340 3.3.1.3 Diákegyesületek, sportegyesületek, cserkészcsapatok A kifejezetten iskolai kereteken belül szerveződő, nem önképzőköri jellegű diákegyesületek közül országosan egyedülálló szervezet volt az 1827-ben alapított Deákkuti vármegye. Jelképes székhelyéről, a soproni erdőben található Deákkút nevű forrásról kapta nevét a líceumi diákok egyesülete, melynek szervezete a közigazgatási vármegyerendszer szerkezetét utánozta. A tisztségviselők között Volt főispán, alispán, jegyző, pénztáros, szolgabíró, esküdt és pandúr, hivatalos alárendeltséggel és megfelelő munkakörrel. Az első majálison a tanári testület mellett a város meghívott közönsége is részt vett. A szervezet működéséről 1827ben, 1833-ban és 1847-ben hoztak a tagok „törvényeket".

341 1834-ben a Deákkút nevét Magyarkútra változtatták. A szabadságharc bukása után a Deákkuti Vár megye működése szünetelt, csak az 1860-as évek elején kelt újra életre. 1857 és 1861 között Hajnal címmel folyóiratot adtak ki a líceumi diákok, amelyet 1859-ig Torkos László, később Lehr Zsigmond szerkesztett.

342 A folyóirat megszűnése után is tovább szervezkedett a diákság és 1863-ban Thiering Károly tanár támogatásával sikerült újraindítaniuk az egyesületet. Átdolgozták a régi törvényeket, 1864. május 31-én megtartották az első majálist, és újra a Deákkút elnevezést használták. 1864-ben az egyesület tagjai szépirodalmi, kritikai hetilapot is indítottak, Bimbófüzér címmel. Kézzel írták, több, mint 100 példányban, benne a diákok első irodalmi próbálkozásait közölték: verseket, novellákat, kritikákat.

343 1865-ben a diákvármegye keretein belül megalakult az iskola magyar gyorsíróköre, saját folyó-