Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE
lési formát honosítsanak meg — ötvözve a nyilvános iskolák és a házitanítás előnyeit —, amely a növendékeket későbbi, felsőbb szintű tanulmányaikra előkészíti, és többet ad az átlagos középiskolánál. Többet anynyiban, hogy nemcsak szellemi, hanem testi és erkölcsi nevelést is kapnak a diákok, biztosítják számukra az egyéniségüknek megfelelő képzést és bánásmódot. Sopron földrajzi helyzetéből adódóan kedvező helyzetben volt ilyen intézetek alakulásához, hiszen vonzásköre magyar és német anyanyelvű területekre egyaránt kiterjedt. Az pedig, hogy az intézetekben magyar és német anyanyelvű gyerekek kerültek össze, kifejezetten hasznos volt a nyelvtanulás szempontjából. De a tárgyi feltételek is megvoltak ahhoz, hogy az akkoriban igen modernnek számító, egyénre szabott, a gyermek egyéniségére figyelő, és annak mindennapi életét meghatározó pedagógiai módszereket alkalmazzanak. Voltak persze hátrányai is ezeknek a tanintézeteknek. Mindkét esetben megfigyelhető a tanerők gyakori váltakozása, ami nevelési szempontból kifejezetten hátrányos, valamint az erős függés a tulajdonos igazgató személyétől. A tulajdonos halálával, illetve igazgatóváltáskor hanyatlás következett be, amely leginkább a tanulólétszám radikális csökkenésén mérhető. A Laehne-intézettöbb évtizedes fennállásanem utolsósorban annak köszönhető, hogy végig a család kezében maradt. 3-3AZ ISKOLAI EGYESÜLETI ÉLET, MINT A TANÍTÁSON KÍVÜLI KULTURÁLIS TEVÉKENYSÉG SZÍNTERE Az iskolai oktatáson kívüli, ám az iskolához mégis szorosan kapcsolódó társadalmi-kulturális élet színtereit jelentették a különféle egyesületek. Diákok és patronáló tanárok vettek részt az önképzőkörök, iskolai segélyegyletek, diákegyesületek munkájában, volt diákok alapítottak iskolákat pártoló egyesületeket, míg a tanárok a kisvárosi polgári társadalom egyéb szerveződéseiben, egyleteiben is aktív közreműködést vállaltak. A 19. század utolsó harmadára a polgári fejlődés korszakát erőteljesen meghatározó egyesületi élet felvirágzása az ifjúsági nevelésre is nagy hatással volt. Az iskolai nevelést kiegészítő, illetve a rendszeres iskolai képzésből kikerülő fiatalok „társadalmi nevelését" szervező ifjúsági egyesületek száma ugrásszerűen megnőtt a dualizmuskori Magyarországon. 3.3.1. Az iskolai élethez szorosan kapcsolódó egyesületek, szervezetek Az ifjúsági egyesülési jog értelemszerűen az egyesületi jog általános szabályozásában gyökerezik, amelyet az 1870-es évek belügyminiszteri rendeletei (1873 és 1875) határoztak meg először. Az 1508/895. számú belügyminiszteri rendelet előírta, hogy valamennyi egyesület tartozik alapszabályát a hatóságoknak bemutatni. (Az egyesületi jog törvényi szabályozására 1919-ig, ill. 1938-ig kellett várni.) Az ifjúsági egyesületekengedélyeztetése és felügyelete is különböző lehetett, attól függően, hogy az iskola szervezetén belül avagy azon kívül alakultak-e. Az iskolai keretek közt alakult önképzőkörök, önsegélyező, testedző egyletek alapszabályait kezdetben a Belügyminisztérium egyetértésével a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hagyta jóvá. Az egyletek működésének felügyelete is a kultuszminisztérium hatáskörébe tartozott. 1868-ban került sor az első, a középiskolai önképzőkörök működését szabályozó rendelet kiadására. Az 1876-os Középiskolai Rendtartás aztán módosította ezt a szabályzatot, amely kisebb változtatásokkal 1948-ig érvényben volt. Az iskolai testedző körök és különféle egyesületek elterjedésével a 19. század végére gyakorlattá vált, hogy az egyletek felett a felügyeleti jogot — a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főfelügyelete mellett — az egyes iskolaigazgatók gyakorolták. 319 A diákok részvételét az iskolán kívüli, felnőtt egyesületekben általánosan tiltották. 1890-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium külön rendeletben intézkedett arról, hogy a középiskolások (gimnazisták és reáliskolások) országos egyesületi szervezkedésben ne vegyenek részt, illetve iskolán kívüli egyesületekbe ne lépjenek be. Más iskolatípusok (polgárik, ipari- és kereskedelmi tanonciskolák, középiskolák) diákjainak iskolán kívüli egyesületi beszervezését az illetékes kormányhatóságok engedélyezhették. 1918-ban került sor először iskolaközi szerveződések létrehozására, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az őszirózsás forradalom után engedélyezte a felsőbb osztályosközépiskolásoknak az egyes tanintézmények keretein túllépő egyletek szervezését, illetve a közművelődési egyesületekbe való belépést. A Tanácsköztársaság ezeket a rendelkezéseket tovább liberalizálta, majd annak bukása után visszatértek az 1918-as állapotokhoz. 1920-ban állapodott meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Belügyminisztérium az ifjúsági egyesületekkel kapcsolatos hatáskörök meg-
