Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE
32. kép - Völker József a siketnéma intézet igazgatója ha a szájra vigyáz, beszéljetek tehát vele minden alkalommal. [...] Ne kiabáljatok, mert azt ő úgy sem hallja; szájatok pedig a kiabálás által más alakot kap és a beszéd leolvasását megnehezítitek előtte. A környezet is mindig szóval beszéljen a siketnémával." 278 1910-re felépült az intézet jelenlegi épülete, az alapító Tóth Antal azonban nem érhette meg az átadást, mert 1905 júniusában elhunyt. Az akkori igazgató, a kecskeméti intézetből áthelyezett Völker József javaslatára az iskola utcáját róla nevezték el. Az első világháború alatt az iskolaépületben katonai kórházat rendeztek be, az intézetet a városházára költöztették be. A világháború után alakították ki az internátust, majd telekvásárlással megnagyobbították a torna- és játszóteret. 279 3.2.7.2. A katonai nevelőintézetek: a tiszti leánynevelde és a honvéd főreáliskola A továbbiakban két olyan, országos vonzáskörű nevelőintézetről esik szó, melyek kívül estek a kultuszminisztérium felügyelete alá tartozó hagyományos állami iskolarendszer keretein, mégis annak struktúrájához és követelményeihez igazodva képezték növendékeiket. 1850-ben Bolza Matildgrófnő gyűjtést indított egy, a katonatisztek árván maradt leányait befogadó nevelőintézet létesítésére. Kezdeményezése nyomán jött létre Csáky Petronella grófnő elnökletével a „soproni nőegyletnek árva, vagyontalan tiszti leányok nevelésére alakult egyesülete", mely az osztrák földön már 1775 óta működő hernalsi (Hernals ma Bécs XVII. kerülete) leánynevelő-intézet mintájárakívánt bentlakásos iskolát létrehozni. 280 Az egyesület adományokat gyűjtött az intézet felállításához szükséges tőke előteremtésére, az első adományozók között volt Erzsébet királyné, Albrecht főherceg és Radetzky tábornok is. 1855-re már elégségesnek bizonyult a pénzügyi alap ahhoz, hogy megkezdhessék az első tiszti árvák nevelését, de az önálló intézet felállításával még várni kellett. Az egyesület 1854 decemberében szerződést kötött a Szent Orsolya Rend soproni zárdájának főnökasszonyával tizenkét növendék felvételéről. 281 A szerződés szerint az orsolyiták zárdájában bennlakó növendékként elhelyezett tizenkét leány után az egyesület fejenként évi 150 forint ellátási díjat fizetett. A növendékek a zárda többi tanulójával együtt a zárdaiskolában tanultak, azonban azoktól elkülönítve, két szobában nyertek elhelyezést és megbetegedésük esetén az egyesület által küldött orvos kezelte őket. Tanulmányi előrehaladásukat az egylet kiküldött tagjai időről időre ellenőrizték. Tantárgyaik megegyeztek az orsolyita iskolában oktatott tárgyakkal: hittan, német nyelvtan, olvasás, szépírás, helyesírás, fogalmazás, számtan, földrajz, történelem, természetrajz, kézimunka, francia nyelv, magyar nyelv, rajz, ének. A zárdával kötött szerződést az egyesület évente meghosszabbította. 1856-tól már alapítványi helyet is kapott a felállítandó intézet Kräutner Dávid altábornagy jóvoltából. További alapítványi helyek létesítése és az adományként felgyűlt jelentős összeg lehetővé tette, hogy 1862-re már huszonkét tiszti árva tanuljon az orsolyitáknál. 282 1865-ben az egyesület arról határozott, hogy az időközben iskoláikat elvégző nagyobb növendékeket Pestre küldi az Angolkisasszonyokhoz felsőbb iskolába, hogy későbbi megélhetésükbiztosítására tanítónőnek,nevelőnőnek tanulhassanak. Időközben az egyesület két nevelőintézet-tulajdonostól — Gahnauf Angélától és Laehne Frigyestől — is tanácsot kért arra nézve, hogy menynyibe kerülne egy önálló intézet éves költségvetése. A tanácsadók által megadott összeg (huszonöt tanuló ellátásának egyévi költsége kb. 9 000—11 000 forint és a berendezés kb. 3 000—12 000) meghaladta az egyesület anyagi lehetőségeit. 1869-ben azonban egy nagyobb összegű hagyaték lehetővé' tette, hogy az egyesület az intézet létesítésére alkalmas házat keressen.
