Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

féle házat is megvásárolták. 1858-ban kezdődött meg a Wenzel-Friese-féle ház bontása, a külső elemi iskola négy osztályát, az 1851-ben felállított ipariskolát, valamint a belső elemi első osztályát a Fels-féle házban helyezték el.

231 1864-re készült el az új neogót templom és az akkori viszonyok között nagyon modernnek számító iskolaház, amelyet 1887-ben tovább bővítettek.

232 Megépült az intézet planetáriuma, 1894-ben a régi bástyafal megvétele után függőkertet is létesítettek. Az iskola és a szertárak folyamatos fejlesztése lehetővé tette az oktató-nevelőmunka profiljának szélesítését is. Az orsolyiták 1864-ben tanítóképzőt hoztak létre, 1882-ben polgári leányiskolát, 1894-ben polgári iskolai tanítónőképzőt, 1907-ben leánygimnáziumot, 1923-ban nőipariskolát. Az orsolyita iskolák jó híre és az oktatás magas színvonala egyre több szülőt ösztönzött, hogy leánygyermekét a zárdaiskolában taníttassa. Az Isteni Megváltó Leányainak kongregációját a szegénysorsúbetegekápolására 1849-benastrasbourgi egyházmegyéhez tartozó Niederbronnban alapította Elisabeth Eppinger. A rend gyorsan terjeszekedett, a betegápolás mellett az árvaságra jutott szegény gyermekek nevelésével és oktatásával is foglalkozott. Széchényi Emíliagrófnő kezdeményezésére Simor János győri püspök Bécsből, a rend ottani zárdájából négy apácát hívott Sopronba, hogy itt is közösséget alapítsanak. Az első négy apáca 1864-ben először az Üj utcai püspökházban kapott szállást és még ebben az évben árvaházat nyitottak, illetve megkezdték a betegápolást. A rend rövidesen házat vásárolt a Fürdőház (a mai Ferenczy János) utcában, amelyhez Handler Nándor tervei szerint neoromán stílusú kápolnát építtettek, amelyet 1867-ben szenteltek fel. Az időközben Magyarország hercegprímásává lett Simor érsek szorgalmazta a soproni zárda függetlenedését a niederbronni anyaháztól, és az új ház vételárának kifizetésére 10 000 forintot kölcsönzött a rendnek. 1871-ben utódjának, Zalka János győri püspöknek írt levelében úgy rendelkezett, hogy ez az összeg „Simor János Alapítvány" néven a soproni zárdához kerüljön és annak kamatai fejében az apácák évente három, a győri püspök által kijelölt árvát neveljenek intézetükben. Zalka püspök hathatós támogatásánakkövetkeztében a rend folyamatosan gyarapodott, immár saját jogon vett fel noviciákat és alapított fiókházakat. 1874-ben Nezsideren, 1875-ben Győr-Nádorvárosban, 1876-ban Csornán és Érsekújváron, 1877benCsepregen, 1881-benKismartonhegyen, 1885-ben Kőhalmon, Tardoskedden, Nagy-Kapornakon, 1887ben Rohoncon, 1889-ben Budakeszin létesítettek zárdát. Szinte valamennyi fiókház nővérei a betegápolás mellett leányiskolákat és kisdedóvókat is fenntartottak. 1885-ben átvették Sopronban a korábbi magánbetegápoldát is. Időközben a korábbi kis kápolna bővítésére is gondolhattak, amelyet Handler Nándor építész készített el, egyben kétemeletes szárnyépülettel bővítve az anyaházat is. Az építkezés költségeihez nemcsak a győri püspök, hanem Sopron városa is nagyobb összeggel járult hozzá. A megújult és kibővített zárdaépületet a templommal együtt 1887. október 10én áldotta meg Zalka püspök. 1892-ben már 98 tagja volt a kongregációnak, ebből az anyaházban 20 fogadalmat tett nővér és 18 novícia valamint 2 kandidáta élt.

233 A nővérek először elemi leányiskolát, majd 1896tól polgári leányiskolát, 1899-től tanítónőképzőt, 1900tól óvónőképzőt, 1922-től leány felsőkereskedelmit, 1923-tól nőipariskolát nyitottak. A tanítónő- és óvónőképző már az intézet 1899—1900 folyamán felépült, Fürdő utcai szárnyában nyílt meg.

234 3.2.6.1.1. A tanítónő- és óvónőképzés Az orsolyiták az 1868. évi népiskolai törvény kibocsátása előtt, már 1864-ben megnyitották tanítónőképző intézetüket a hozzá kapcsolt gyakorlóiskolával együtt. A kezdetben kétévfolyamos képzőbe azokat a 14. évüket betöltött leányokat vették fel, akik a felső népiskolát vagy a felsőbb leányiskolát elvégezték. Később a polgárit, illetve a leánygimnázium első négy osztályát végzettekkel bővült a felvehető növendékek sora. 1870-től háromévfolyamos lett a képzés.

235 1883-tól 1900-ig Zalka püspök rendelkezésére az Isteni Megváltó Leányai Rend apáca-tanítójelöltjei is az orsolyiták tanítóképzőjében tanultak. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1887-ben rendelkezett arról, hogy az állami felsőbb leányiskola hatodik osztályát elvégzett, 16. életévüket betöltött diáklányok különbözeti vizsga letétele után a tanítónőképző harmadik osztályába léphettek át. Ugyanez vonatkozott a képesített óvónőkre is, akik szintén különbözeti vizsgával a tanítónőképző harmadik osztályában tanulhattak tovább. A háromévfolyamos képzés 1892-ben négyévfolyamossá bővült.

236 1892/93-ban, egy évtizeddel a polgári leányiskola megnyitása után sok erőfeszítés árán az orsolyita rendnek sikerült a felső nép- és polgári iskolai tanítónőképzőjét is megnyitnia.

237 Az 1868. évi népiskolai törvény nyomán a képzőbe mindazon jelentkezőket felvették, akik elemi iskolai tanítónői oklevéllel rendelkeztek. Az új iskola elsősorban a rendtagok számára létesült, de világiak is látogathatták. Az ele-