Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

térképek rajzolását.

169 Az 1876-os állami tanterv különválasztotta a két tárgyat. A földrajz-történeti szertár mellett, tőle függetlenül, külön helyiségben volt a régiségtár. Az iskolai gyűjtemény nem volt hozzáférhető a nagyközönség számára, mégis jelentős régészeti anyagot halmozott fel az évek során. A régiségtár gyarapításában nagy szerepe volt Bella Lajos tanárnak.

170 Itt kell említést tenni a tannyelvről„,mely kezdetben egészen német,majd német-magyar vala,végül egészen magyarrá vált".

171 A reáliskola indulásakor kétnyelvű értesítők jelentek meg, egészen az 1875/76-os tanévig. 1876-tól a tanítás már hivatalosan magyarul folyt, de a város sajátságos nyelvi viszonyai miatt a német nyelv használata továbbra is szükséges volt. A tanárok tudományos cikkei németül jelentek meg, a jegyzőkönyveket is ezen a nyelven írták. Az alsó két osztályban az iskola tanári kara kénytelen volt kisegítő tannyelvként a németet használni, mivel a felekezeti népiskolákból többségükben hiányos magyar nyelvtudással kerültek ki a gyerekek. „A tanítás szorosan az előírt tanterv értelmében folyt. Eltérés csak az első osztályban volt, hol a nagy számú, nem magyar ajkú, a magyar nyelv elemi ismereteit is alig bíró tanulók végett a német nyelv s történeti órák szeptember s október hóban a magyar nyelvben való előkészítésre fordíttattak: mi azonban nem akadályozta meg az előírt tananyag teljes bevégzését, mert a tanulók ezen úton odavitettek, hogy már a második félévben a tanároknak magyar nyelven való tanítását is kielégítő sikerrel követhették."

172 Az rendkívüli tantárgyak közé tartozott a francia, angol és latin nyelv, a szépírás és gyorsírás, ének, zene, mintázás, egészségtan, kézügyesség, torna és vívás, és a már tárgyalt vegytani elemző gyakorlatok. A latin nyelv tanítása is egyre inkább előtérbe került, ugyanis a latin érettségivel rendelkező diák nemcsak a műegyetemekre, hanem a tudományegyetemekre is bejuthatott. Az 1886-os értesítő teljes egészében közölte „A latin nyelv a reáliskolában" című szabályzatot. Ennek értelmében a latintanítás négy évfolyamon, csak képzett nyelvtanárok irányításával folyhatott. A tanfolyam elvégzése után a tanulók érettségi vizsgát tehettek a helybeli katolikus és evangélikus főgimnáziumokban.

173 Hazánkban az 1800-as évek közepén még egyáltalán nem volt hagyománya az iskolai rendszeres testgyakorlásnak. Rösch Frigyes, az intézet tanára, osztrák, német példán felbuzdulva 1863-ban tornaegyesületet alapított, és még ez év májusában megkezdte az oktatást — ingyen. A két alreáliskola növendékei is részt vettek az eleinte a Király-vendéglő kertjében, majd az evangélikus templom csarnokában, a téli hónapokban pedig a Széchenyi téri Lenk-ház helyiségeiben folyó tornaórákon. 1867-ben a Papréten, a város ezer négyszögölnyi telkén felépült Magyarországelső állandó,az akkori igényeknek teljesen megfelelő, máig működő tornacsarnoka. A törvényhozás csak 1869-től tette kötelezővé az iskolai testnevelést, amikor az Sopronban már hagyományokkal rendelkezett. A főreáliskola tornaóráit az 1893/94-es tanévig ebben a tornacsarnokban tartották, az iskolától alig 10 percnyire. 1894-ben az intézet hátsó keresztépületében tornacsarnokot alakítottak ki. Télen ebben a tornateremben, jó időben pedig az iskolaudvaron tornáztak a diákok. Az iskola tanulói az 1890-es évektől rendszeresen részt vettek helyi és országos tornaversenyeken. Az évenkénti tanulmányi kirándulásokat is tornával, versenyekkel kötötték egybe. 1894-től a felső négy osztály tanulói rendszeres vívásoktatásban is részesültek.

174 Az első világháború kitörése megakasztotta az intézmény fejlődését. Közvetlenül a világháborút megelőzően vonult nyugdíjba az igazgatói posztot 17 éven keresztül betöltő Wallner Ignác. Az intézet vezetését átvevő Rodt Lajos csak hosszas utánjárással érte el, hogy az iskolában berendezett tartalék kórház mellett a második emeletet oktatási célokra megtarthassák. 1917 augusztusára sikerült az egész épületet újra iskolaként birtokba venni. A tanári kar és az iskola szétzilálódott. Sok tanárt és felsőbb éves diákot behívtak a hadseregbe, a nyolcadikosok előrehozott hadiérettségit tettek. A tanítást az otthon maradott tanárok folytatták, délelőtti és délutáni tanítással, a párhuzamos osztályok megszüntetésével próbáltak alkalmazkodni a háborús állapotokhoz. A háborút követő első tanév is az előírtnál kevesebb tanítási nappal zajlott: spanyolnátha-járvány és tüzelőhiány miatt a tanítás többször hetekig szünetelt. A Tanácsköztársaság napjaiban is tovább folyt az oktatás. „A proletárdiktatúra idején támasztott ifjúmunkás mozgalom és diáktanács bizonyos fokban szabados és féktelenségre hajló szellemet idézett ugyan elő egyes tanulókban, az ifjúságnak túlnyomó többsége azonban józanul gondolkozott, fegyelmezte önmagát és tartózkodott veszedelmesebb méretű kihágásoktól."

175 A Tanácsköztársaság idején eltörölt érettségit a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére 1919 szeptemberében a szokott módon megtartották. 1921 augusztusában Dr. Viszota Gyula, a kultuszminisztériumban a középiskolai ügyosztály főnöke, személyesen utazott Sopronba, hogy az intézet kiürítésére vonatko-