Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

Hitfelekezet 1869 1880 1890 1900 1910 1920 3. táblázat Római katolikus 12 696 14 776 17 082 21 406 21 752 22 438 A lakosság felekezeti megoszlása Görög katolikus 1 9 14 40 41 74 Sopronban 1869—1920 között

47 Református 29 151 234 313 •103 468 Ágostai hitvallású evangélikus 7516 7096 8289 9249 9427 9713 Unitárius 11 lt) 19 22 Görög keleti 11 19 12 17 32 29 Izraelita 854 1152 1571 2440 2255 2483 Egyéb 1 19 3 3 21 Összesen 21 108 23 222 27213 33 478 33 932 35 248 Anyanyelv 1869 1880 1890 1900 1910 1920 4. táblázat Magyar -4877 8104 13 540 15 022 17 166 A lakosság anyanyelv szerinti Német 17 115 17 390 17 924 17 318 16911 megoszlása Sopronban Tót (szlovák) 116 171 279 184 S3 1869—1920 között" Oláh (román) -~ 7 13 13 19 Horvát -570 804 946 781 733 Szerb -10 13 9 8 11 Egyéb -534 724 767 606 323 Összesen 23 222 27 213 33 478 33 932 35 248 tatás, a magyar tannyelv fokozatos bevezetése következtében negyven év alatt felére csökkent a nem magyar anyanyelvű, és magyarul nem tudó lakosság száma, míg a magyarul beszélők száma (a magyar anyanyelvűeket, és nem anyanyelvi magyarul tudókat ideértve) mintegy megháromszorozódott korszakunk végére. A városi népesség iskolázottságáról közöl beszédes adatokat a 6. táblázat. A kiegyezés idején a hat évnél idősebb népesség körülbelül egynegyede nem tudott írni és olvasni, az akkori viszonyok között ez is az országos átlagon felüli aránynak számított (1869-ben Magyarország 6 éven felüli férfi népességének 40,8%, női népességének 25,01% tudott csak írni-olvasni

54

). A századfordulóra az elemi iskoláztatás elterjedésével a hat évnél idősebb lakosság számához képest nem egészen 10%-ra csökkent az analfabéták aránya. 1920ban már körülbelül 4% volt ez az arány. Lakosságának foglalkozási ágak szerinti megoszlását tekintve Sopron egyértelműen az iparosok és őstermelők (leginkább a szőlővel rendelkező gazdapolgárok), valamint a kereskedők városa. Különösen a századfordulóra emelkedett meg a közszolgálatot teljesítők (tisztviselők, tanárok), illetve szabadfoglalkozásúak száma. A katonaság létszámának emelkedéséről már esett szó. A vasutak kiépülésével a közlekedésben dolgozók száma is többszörösére növekedett. A bányászatban, kohászatban dolgozóknak a közeli Brennbergbánya nyújtott munkalehetőséget. Míg az iparban dolgozók létszáma a kiegyezés után eltelt öt évtizedben gyakorlatilag megkétszereződött, a kereskedelemben és a hiteléletben foglalkoztatottaké pedig megháromszorozódott, addig a mezőgazdaságból élő őstermelők és napszámosok száma folyamatosan csökkent a korszakban. A keresők és eltartottak aránya nagyjából kiegyenlítette egymást a 19. század végéig, azonban a 20. század első évtizedeiben — a világháborús időszak nehézségei miatt is — az eltartottak száma túllépte a keresők létszámát.

57 3.1.4. Néhány szó a nyelvi viszonyokról A kifejtett demográfiai viszonyokhoz szorosan kapcsolódik a városban használt magyar és német nyelv előfordulásának, párhuzamosságának és egyik vagy másik túlsúlyának kérdése. Sopron határváros léte nem csak politikailag értendő: két nyelvterület pontosan soha meg nem húzható határán fekszik. Ha a javarészt a mai Burgenland területére eső horvát „nyelvi szigeteket" is ide számítjuk, három nyelv találkozási pontjáról beszélhetünk. Túlságosan egyoldalú véleményt tükrözne akár a német, akár a magyar nyelvi jelleg fontossága mellett voksolni, különösen a 19. századra vonatkozóan. Ebben az időszakban ugyanis a középkori, koraújkori latin-német ügyvi-