Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

3. SOPRON KÖZÉPFOKÚ ÉS KÖZÉPSZINTŰ ISKOLAHÁLÓZATÁNAK KIÉPÜLÉSE

sukra Müllner Mátyás líceumi tanár röpirata válaszolt. Az egyetlen nagyobb hadi esemény a környéken a lövői csata volt: októberben a visszavonuló horvát csapatok ellen Ihász Rudolf nemzetőrparancsnok vezetésével kivezényelt kb. 1 600 nemzetőr súlyos vereséget szenvedett Lövőnél. December 16-án bevonultak a városba az osztrák csapatok és megkezdődtek a letartóztatások.

23 A katonai megszállás alatt ideiglenesen kiépülő magyarországi közigazgatás szervezetét az a 1849. október 24-én közzétett császári rendelet szabályozta, mely az országot a katonai és polgári kormányzat összevonásával öt katonai kerületre osztotta. Egy-egy katonaikerülethezkét-hárompolgárikerülettartozott, egy-egy polgári kerületet pedig három-négy korábbi vármegye alkotott. 1850 szeptemberében megszüntették a katonai kerületeket és belügyminiszteri rendelettel öt új közigazgatási kerületet hoztak létre. Az öt kerületi székváros egyike — Pozsony, Kassa, Nagyvárad és Pest-Buda mellett — Sopron lett. A kerületi székhelyek kijelölésénél természetesen külön hangsúlyt kapott, hogy lehetőleg német túlsúlyú városok legyenek az új központok. A belügy-, igazságügy- és pénzügyminiszter közös rendeletével a magyarországi helytartóságot mint politikai főhatóságot 1853-ban öt osztályra bontották, és az osztályokat a kerületek központjában helyezték el.

24 Közigazgatási és bíráskodási központként, gyakorlatilag a Dunántúl székvárosaként Sopron újra fejlődésnek indult. Az itt felállított központi hivatalokban dolgozó hivatalnokokkal családjuk is Sopronba költözött. A kerületi székhelyre érkező, ügyes-bajos dolgaikat intéző állampolgárok pezsgést hoztak a város életébe. Az 1830-ban még csak 12 521 lakosú város lakossága 1857-ben már 18 898 fő volt. Ez a népességszám 1857-re Sopront az ország huszadik legnépesebb városává tette.

25 A fejlődést jól tükrözi a városkép alakulása is. Mivel a 18. század végére már elveszítette stratégiai jelentőségét a városfal, így annak külső ívét is fokozatosan felparcellázták, a várárkot teljesen betemették. Kialakult a szűkebb belvárost körülölelő mai Várkerület, ahol nagyarányú építkezések zajlottak, bérházak, üzletek épültek. A belváros is terjeszkedett, a mai Széchenyi tér, Petőfi tér beépítése még a reformkorban kezdődött meg. A város további növekedése a külvárosok felé, a kivezető utak (Bécsi út, Balfi út, Üjteleki út, Győri út) mentén zajlott.

26 1861-et követően, a kerületi székhelyi státus megszűnésével újból lelassult a fejlődés. A központi hivatalok sorra elköltöztek, a századfordulóra az 1850-es években felállított hivatalok közül már csak a postaigazgatóság maradt Sopronban. Győr már 1868-ban megkísérelte átvenni Soprontól az 1855-ben alapított, kilenc vármegye iparosait és kereskedőit tömörítő Ipari és Kereskedelmi Kamara székhelyét, de ekkor még nem járt sikerrel (majd az 1890-es években megalakuló győri és pécsi kamarák miatt veszít a soproni kamara jelentőségéből). A dualizmuskori városfejlődést Sopron városi jogállásának megváltozása is befolyásolta. A szabad királyi városnak az 1870. évi XLII. tc, majd az 1876. évi XX. tc. is törvényhatósági jogot biztosított, ez azonban már messze nem jelentett olyan kiváltságolt státust, mint annak idején a szabad királyi városi rang. A városfejlődés — a kanizsai vasút 1865-ös megnyitásának is köszönhetően, melyet aztán az 1876ban átadott Győr—Sopron—

Ebenfurt vonal követett — a dualizmus első éveiben újra felfutó ágba került. A vasút megépülésével a hajdani Déli pályaudvarhoz való eljutás megkönnyítésére nyílt meg a mai Kossuth utca, és indult ezzel fejlődésnek az Üjteleki előváros. Dél felé az 1870-es években nyitották meg az Erzsébet majd a Mátyás király utcát, amelyek a Győr—Sopron—Ebenfurti vasút állomásához vezettek. Az 1876ban nevet kapott Deák tér az 1880-as években kezdett beépülni, a Rák patak beboltozása után.

27 Ugyancsak ebben az időben kezdték meg a Lövérekben a hétvégi kertek kialakítását, a villák, hétvégi házak és pavilonok építését.

28 Ezek egy része a városi nagykereskedőké volt, akik a sörfőzéstől a Trieszten át érkező gyarmatáru értékesítéséig szinte mindennel foglalkoztak. Az 1880-as évek elejéig a legsikeresebb nagykereskedők, a bornagykereskedéssel is foglalkozó Flandorffer Ignác, Lenk Samu és Müller Paulin a város társadalmi életének formálásában is fontos szerepet játszottak. A város gazdasági erejének hanyatlásához hozzájárult az 1882-ben Wiener Neustadtba áthelyezett sertéspiac végleges elvesztése, és 1893-ban a peronoszpóra járvány, amely teljesen tönkretette a szőlőket és ezzel együtt a maradék borkereskedelmet is. A dualizmus kori iparfejlődés sem érte el a szükséges mértéket, amely ahhoz kellett volna, hogy a várost az 1850-es évek gazdasági mélypontján átsegítse. 1848 és 1918 között több mint két tucat olyan gyáralapítási kísérletről tudunk, amelyek végül nem valósultak meg.

29 Természetesen voltak az ipartelepítés terén pozitív kezdeményezések is: így például a helyi nagykereskedő és városszerte elismert mecénás, Flandorffer Ignác kezdeményezésére alakult meg kizárólag magyar tőke bevonásával a Soproni Légszeszgyár Rt.,