Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA

szakoktatásban az 1882-es tanterv után az 1884. évi, a tanoncoktatást szabályozó törvény hozott először jelentősekor követelményeihezigazodó változtatásokat.Az alsó-, majd közép- és felsőfokú ipariskolák tantervének kidolgozásában szerepet vállalt az 1892-ben létrejött Országos Iparoktatási Tanács is, 1900-tói már Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanácsként a kereskedelmi szakoktatásra is kiterjesztve tevékenységét. 2.5. A TANÍTÁS RENDJE: KÖZÉPISKOLAI RENDTARTÁS Az iskolák külső és belső rendjét az iskolai rendtartás szabályozta. Már a Ratio Educationisok hoztak rendelkezést a tanítási idővel, fegyelmi szabályzattal stb. kapcsolatban,

6

'

1 ahogy az Entwurf is foglalkozott a kérdéssel. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1876-ban adta ki az első középiskolai rendtartást,

65 melyet az 1883. évi középiskolai törvénynek megfelelően újrafogalmaztak, majd 1890-ben módosítottak. Ez a rendtartás több, mint negyedszázadig volt aktuális: csak 1921-ben módosították újra. A rendtartás keretein belül maga az iskola állította össze házirendjét és fegyelmi szabályzatát, amely pontosan megszabta nemcsak az iskolán belüli, hanem az azon kívüli viselkedést is. így például elvárták a diákoktól, hogy teljesítsék vallási kötelezettségeiket, tiszteljék a felnőtteket, tisztán, rendesen jelenjenek meg az iskolában, igazolják mulasztásaikat, fegyelmezetten viselkedjenek az utcán, ne látogassák a kocsmákat. Ha valaki komolyabban vétett a szabályzatban előírtak ellen, ügyét tanári konferencia tárgyalta. A tanári ülések jegyzőkönyveiben többször található az a bejegyzés, miszerint a renitenst az iskolából való elbocsátásra ítélték, és csak az osztályfőnök vagy az igazgató nyomatékos kérésére adtak neki még egy lehetőséget. A tanárok tennivalóit is meghatározta a rendtartás, amennyiben előírta módszertani és ellenőrző értekezletek rendszeres tartását, tanmenet készítését, tanulmányi napló vezetését, szabályozta az igazgató és az osztályfőnök feladatkörét.

66 Ugyancsak a rendtartás intézkedett a tanítás megkezdéséről, idejéről, a szünetekről, a hivatalos ünnepek megünnepléséről. A tanítás délelőtt 8—12 óráig, és délután 2—4 óráig tartott, szerda és szombat délutánonként szünetelt. Ez az órabeosztás gyakorlatilag az egész 19. századra jellemző. 1906-ban álltak át a reggel 8 órától déli 1 óráig tartó folyamatos tanítási napra. 1875 előtt augusztusban és szeptemberben volt a nyári nagyszünet, a tanév október l-jén kezdődött. 1875ben vezették be a máig élő beosztást: nyári szünet július és augusztus folyamán, tanévkezdés szeptember l-jén. Kezdetben a tanévet harmadokra osztották: az első karácsonyig, a második húsvétig, a harmadik a tanév végéig tartott. Félévekben csak az 1903/04-es tanévtől kezdve számoltak. 2.6. NŐNEVELÉS Az 1860-as éveket megelőzően a középfokú oktatás egyáltalán nem állt nyitva a lányok előtt. Az elemi elvégzése után a vagyonosabb polgárok leányai néhány évre zárdába, vagy valamely úrhölgy által fenntartott magán-nevelőintézetbe kerültek, ahol nyelvés zenetanulás mellett a társasági életre és a későbbi háziasszonykodásra készítették fel őket. Barsi József a magyar közoktatás statisztikáját taglaló művében a következőket vetette papírra 1869-ben a nőnevelés helyzetéről: „A nőnem pedig, tudjuk, hogy nálunk a magasabb tudományok köréből teljesen ki van zárva: csak kevésnek közölök kedvez a szerencse annyira, hogy az írás, olvasás és számvetés elemein túl is képezhesse magát; a legnagyobb rész minden tudományos támasz és vezérsugár nélkül futja be az élet hova tovább annál rögösebb és meredekebb ösvényét.".

67 Sokat tettek a nőnevelés terén a tanító apácarendek, akik az 1868. évi népiskolai törvény után sorra hozták létre tanítónőképzőiket, polgári leányiskoláikat,óvónőképzőiket,különféle háziipari tanfolyamaikat. A felsőbb leányiskolák felállításával az 1870-es években indult meg szervezett keretek között a világi középfokú leánynevelés. A kezdeti időkben bizonytalan volt ezen iskolák szervezeti felépítése, csak az 1887. évi 28.999. számú és az 1892. évi 13.030. számú vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelettel jött létre végleges szervezetük. E rendeletek szerint a hatosztályos felsőbb leányiskolába — melynek célja általános műveltség adása és a családi életre nevelés — a négy elemit végzett lányok jelentkezhettek. Egyegy ilyen iskola tanári kara kötelezően legalább nyolc tanárból állt, közülük legalább négynek tanítónői képesítéssel kellett rendelkeznie. A felsőbb osztályokban pedig már szaktárgyak szerint tanítottak.

68