Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA
tatókkal is konzultálni, órákat látogatni, a jegyzőkönyvek vezetését és a félévi vizsgák megtartását ellenőrizni. Egy-egy ilyen látogatáskor fel kellett mérnie az iskolaépület állagát is. Jogában állt, hogy a gazdasági ügyeket is ellenőrizze. Ugyancsak feladatai közé tartozott, hogy a városi hatóságoknál is érdeklődjön, vajon a polgároknak nincsenek-e panaszaik a diákokkal kapcsolatban. Mindezekről a felügyelő látogatásokról jelentést kellett készítenie, melyet az adott iskolába és a Helytartótanácshoz eljuttatott. A budai, pozsonyi, kassai, nagyváradi, zágrábi és győri tankerületek iskolabeosztása 1850-ig volt érvényben azzal a változással, hogy felügyeletüket 1848-ban az újonnan megszervezett Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium vette át. 40 Az abszolutizmus időszakában a tankerületi főigazgatóságok is átalakultak. 1849 októberében jelent meg az „ideiglenes közigazgatási tervezet", amely a Magyarországon létrehozott öt katonai-polgári kerület mellé 15 polgári alkerületet rendelt. A kerületek élén a katonai parancsnok, illetve a polgári közigazgatást irányító kerületi főbiztos állt, a polgári alkerületeket kormánybiztosok vezették. Ezzel a rendelkezéssel megszűntek a főigazgatóságok, az iskolai ügyeket a kerületi főbiztosok mellé rendelt tanfelügyelők intézték. 1850 szeptemberében a Helytartóság felállításával ismét átszervezték a közigazgatást. A tanügyigazgatásban csak 1853-ban került sor új abb változtatásra, amikor a megfelelő helytartósági osztályok átvették a kerületi iskolaügyek intézését is. A tárgyalt korszakban a volt győri tankerület oktatási intézményei a soproni közigazgatási kerületi főbiztos irányítása alá tartoztak. 41 Az 1860-ban kiadott Októberi Diplomával megszűntek a közigazgatási kerületek és tanügyi osztályaik irányító szerepe az iskolák felett. Az állami tanügyigazgatás irányítását újra a Helytartótanács tanügyi osztálya vette át, és visszaállt a tankerületi szervezet is. 1868-ban újabb átszervezésre került sor, a nyolc tankerület (Buda, Győr, Pozsony, Besztercebánya, Kassa, Nagyvárad, Szeged, Kolozsvár) egyike volt a győri, melyhez Sopron, Vas, Zala, Veszprém, Mosón, Győr, Komárom, Fejér, Somogy, Tolna és Baranya vármegyék tartoztak. 42 Az 1868-as népiskolai törvény, majd az erre épülő 1876-os törvényhatósági és a népiskolai hatóságokról szóló törvény elkülönítette a népiskolai tankerületeket (egy megye — egy tankerület) és irányításukat (tanfelügyelő) a középiskolákat felügyelő tankerületektől. A tanfelügyelő közvetlenül a vallás- és közoktatásügyi miniszternek volt alárendelve, nem tartozott a tankerületi főigazgató joghatósága alá. Az 1883. évi középiskolai törvény az eddigi nyolc tankerületet tizenkettőre bővítette és meghatározta az élükre kinevezendő tankerületi főigazgatók feladatait is. A győri tankerülethez a főigazgató közvetlen rendelkezése és vezetése alatt katolikus és állami gimnáziumok, reáliskolák és magánintézetek tartoztak, Győr, Mosón, Sopron, Vas, Zala, Veszprém, Komárom, Fejér, Somogy, Tolna és Baranya vármegyékből. 43 A főigazgató állandó levelezésben és kapcsolatban állt a felügyelete alá tartozó iskolákkal. A győri tankerületi főigazgató 1862—1878 közötti időszakból fennmaradt levelezése érdekes adalékokkal szolgál a mindennapi ügyintézésről. 44 A tankerületi főigazgató közvetítette a miniszteri rendeleteket és körleveleket az iskolákhoz: tanítói álláspályázatok, segédtanítói vizsgák, tanfolyamok meghirdetése, tandíj beszedéséről szóló rendelkezés, könyvajánlás, tanítási segédeszközök jegyzéke szerepelt a minisztériumi leiratok listáján, hogy csak néhányat említsünk a számtalan téma közül. Ugyanakkor felterjesztéseket is készített a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, elsősorban az egyes iskolákról szóló jelentéseit (féléves, éves), de beszámolt a tankerület egyéb ügyeiről, továbbította az egyes tanárok segélykérelmét is. A főigazgatói ügyiratok legnagyobb részét mégis az egyes tanintézetekkel folytatott levelezés teszi ki: az iskolák rendszeresen megküldték statisztikai jelentéseiket, illetve nagy számban szerepelnek még az ún. ellenőrző tanácskozmányok, azaz a főigazgatói látogatásokkor tartott tantestületi értekezletek jegyzőkönyvei. A tanügyigazgatás átalakításának következő választóvonala a Tanácsköztársaság időszaka. Az iskolaügy irányítását a Közoktatásügyi Népbiztosság vette át. Az egyházi iskolák államosításával párhuzamosan a felügyeletet is átszervezték. Megszűntek a tankerületi főigazgatóságok és a tanfelügyelőségek, helyettük városi, járási megyei és országos művelődési osztályokat szerveztek. 1919. augusztus 10-én a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Tanácsköztársaság valamennyi közoktatásügyi rendelkezését visszavonta, és visszaállította az eredeti állapotokat. 1920-ban, a trianoni béke után azonban újabb nagy szervezeti változtatásokra került sor. Az új határok között ötre redukálták a tankerületek számát, létrehozva a budapesti, budapestvidéki, székesfehérvári, szegedi és debreceni tankerületeket. 45
