Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA

Közismert tény, hogy az iskoláztatás, az iskolafenntartás évszázadokon keresztül egyházi feladatnak.ésazegyházbelsőügyénekszámított.Uralkodóink megelégedtek azzal, hogy újabb és újabb törvényekben deklarálják az iskolák feletti legfőbb felügyeleti jogukat, gyakorlati intézkedéseket ez irányban azonban nem tettek. Az állami ellenőrzés gyakorlati megvalósítása először Mária Terézia uralkodása alatt öltött konkrét formákat. Az 1777. évi Ratio Educationis volt az első olyan tanügyi rendelkezés, amely egyértelműen kimondta az államhatalom irányító szerepét: „A közoktatási ügyek irányítása — amely, mint szó volt róla, a királynak fenntartott jog — Magyarországon a királyi Helytartótanácson keresztül, annak külön Tanügyi Bizottsága közreműködésével történik, amelyet e főhatóság tanácsosaiból a tanulmányok és iskolák ügyeinek intézése céljából hoznak létre."

22 Az állami főfelügyelet kérdését tovább bonyolította a protestánsok vallásszabadságáról rendelkező 1790. évi XXVI. tc, amely szabályozta a protestáns iskolaügyet is. Mind az evangélikus, mind a református felekezetek alapíthattak és tarthattak fenn iskolákat, meglehetősen széles körű belső autonómiával. Jogukban állt, hogy saját felekezeti iskolájuk felett maguk gyakorolják a felügyeletet, és tetszésük szerint határozzák meg az elsajátítandó tananyagot és a tantervet. Ugyanakkor a király megtartotta a legfőbb felügyelet jogát, valamint előírta, hogy a vallási tárgyak kivételével a protestáns iskolák is kötelesek az országgyűlés által később elfogadandó egységes, az egész országra kiterjedő nevelési és tanulmányi előírásokat követni. (Ennek kidolgozására II. József halála miatt nem került sor.)

23 Ettől kezdve több mint egy évszázadon keresztül kettős szabályozás érvényesült: külön kezelték az állami (királyi) és katolikus, külön a protestáns és egyéb felekezeti iskolák ügyét. Újabb változás állt be az állam és egyház iskolaügyi viszonyában, amikor az 1849. évi Entwurf és vele a reáliskoláklétrehozása nyomán az állam is megjelent iskolafenntartóként. Maga szervezi meg, tartja fenn és ellenőrzi az iskolákat és teszi lehetővé, hogy akár magánemberek, akár testületek (tehát városok, községek, egyházak, szerzetesrendek) is iskolákat tartsanak fenn, úgy, hogy a felügyelet joga mindenkor azállamé marad. A 19. század második felétől fogva az állami befolyás biztosítását szolgálta az a lehetőség is, hogy az iskolafenntartóknak megadott állami támogatás mértékét az iskolairányításban való állami beleszólás mértékétől tették függővé. Az egész századot, századfordulót jellemzi ez a kettősség, ahogy a felekezetek igyekeztek a polgári állam közoktatási rendszerének kiépítését akadályozni és saját befolyásukat minél teljesebben megőrizni.

24 Az egyházi tanügyi felügyelő hatóságok, a katolikus és protestáns iskolákban az adott felekezet püspöki megbízottai és egyházi tanfelügyelői az állami tanfelügyeleti látogatásokkal párhuzamosan végezték ellenőrző látogatásaikat. A katolikus szerzetesi középiskolákat a rendfőnök felügyelte.

25 Az állam és az egyház befolyása az iskolaügyben még évtizedeken keresztül kényes, mindkét fél részéről kompromisszumokat igénylő, a status quo egyensúlyát fenntartani törekvő problémakör volt. Csak az 1935. évi törvény volt képes az összes iskolát egységbe fogó, az állami tanügyigazgatás és irányítás elsőbbségét biztosító iskolarendszert létrehozni. 2.2.1.2. Az állami tanügyigazgatás legfelsőbb szervei Az államilag egységes tanügyigazgatás megteremtésének egyik legelső dokumentuma az 1723. évi LXX. tc, amely az iskolák felügyeletét — mint királyi felségjogot — az újonnan felállított magyar királyi Helytartótanácsra bízta. A Helytartótanács ellenőrizte az alapítványi iskolákat, valamint a vármegyei hatóságok oktatásügyi tevékenységét. A vármegyei hatóságok feladata volt, hogy felügyeljék a vármegyei nemes ifjak társadalmi állásukhoz méltó neveltetését, valamint a közrendű és jobbágygyermekek iskoláztatását. Ez a felügyelet azonban még meglehetősen formálisnak nevezhető, hiszen az oktatásügyi szakigazgatás nem volt még megfelelően kiépítve. Egységesített követelményrendszer sem állt rendelkezésre a tanulmányi felügyelet tényleges gyakorlásához.

26 A szakigazgatási szervezet megvalósítását készítette elő Mária Terézia 1769. július 16-án kiadott rendelete a nagyszombati egyetem királyi egyetemmé nyilvánításáról, amely kimondta, hogy királyi felségjogként valamennyi magyarországi iskola felett való rendelkezés joga az uralkodót illeti meg. A magyar iskolaügy kezelésére már 1765-ben Tanügyi Bizottságot hoztak létre Pozsonyban, amely 1773-tól a Helytartótanács tanügyi hivatalaként működött, egészen az első Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megszervezéséig.

27 A jezsuita rend feloszlatásával (1773) új tanulmányi rend kidolgozását tervezték az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás újjászervezésére. A Helytartótanács tanulmányi bizottsága volt hivatott a magyarországi oktatásügy felmérésére és az eredmények, ill. javasla-