Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)
5. ADATTÁR
tőséggel bírt. Mérésekkel alátámasztva bizonyította, hogy a rossz csatornázás miatt elfertőződöttvárosikútvizekállapota a városi vízvezeték-hálózat mielőbbi kiépítését sürgeti. Ezek a mérések már az időközben kiépült vegytani laboratóriumban készültek, ahol Wallner tanár úr vegytani szakkörének diákjai a tanórák anyagán túllépve a város, az egészségügyi hatóságok, sőt a törvényszék megbízásából is végeztek vegyvizsgálatokat. A magas színvonalon végzett oktató-nevelőmunka mellett Wallner Ignác tevékenyen részt vett a városi közéletben is. 1893-tól 15 éven át tagja volt a városi törvényhatóságnak, valamint a pénzügyi bizottságban is dolgozott. A zenével sem szakított tanulmányai befejeztével: a soproni Zeneegyesület az ő elnöksége, majd alelnöksége alatt élte fénykorát. Alapító tagja volt a Soproni Irodalmi és Művészeti körnek, a Soproni Paedagógiai Társaságnak, melynek hosszú évekig elnöke is volt. Neve szerepel szinte valamennyi városi közművelődési egyesület tagjainak névsorában. Választmányi tagja volt a Katolikus Konventnek, a Régészeti Társulatnak, a Kaszinó Egyesületnek. 1897-ben lett a Soproni Állami Főreáliskola igazgatója. 18 évig állt az intézmény élén. Nyugdíjba vonulásakor, 1914-ben megkapta a címzetes tankerületi királyi főigazgatói címet. 1929. július 2-án halt meg Sopronban. Emlékére kapta a Villasor az 1930-as években a Dr. Wallner Ignác út nevet. Irodalom: Értesítő főreál 1914/15. 3—11.; Kárpáti 1896. 260—263.; Németh 1.1996. a. 49. WALLNER JÁNOS SÁNDOR (1840—1906) 1840-ben született Kőszegen. A kőszegi bencés gimnáziumban érettségizett, majd a helyi elemi iskolában lett segédtanító. 1856-tól 1857-ig elvégezte Bécsben a pedagógiai tanfolyamot és főtanítói oklevelet szerzett, mellette éneket és zenét tanult. Ezt követően Szombathelyre került tanítónak, ahol a katolikus gimnáziumban éneket is oktatott. 1862-ben nevezték ki főtanítóvá a soproni katolikus elemibe, ahonnan 1892-ben ment nyugdíjba. Nyugdíjazása után zenetanári állást vállalt a soproni katolikus tanítóképzőben. 1875-től tíz éven át karnagyként vezette a Soproni Férfidalegyesületet, 1876-tól a főreáliskolában is átvette az énektanítást. 1890-től a Zeneegyesület zeneiskoláját is vezette, zeneszerzőként is működött. Tagja volt több zenei egyesületnek, valamint a Soproni Irodalmi és Művészeti Körnek. 1906. július 16-án halt meg Sopronban. Irodalom: Kárpáti 1896. 263. 50. WlLFING JÓZSEF (1819—1879) 1819. szeptember 3-án született Sopronban. Elemi és középiskolai tanulmányai után a bécsi akadémián tanult antik rajzot és történelmi festészetet, Heiligenkreuzban pedig megtanulta az üvegfestészet technikáját. 1848-ban beállt a honvédseregbe, Bemtől ezredesi rangot kapott. 1851-ben telepedett le Sopronban, 1852-től 1870-ig a bencés gimnáziumban működött rajztanárként, 1870-től 1873-ig a katolikus tanítóképzőben tanított. Festőként főleg portrékat és szentképeket készített. 1860-ban Simor János győri püspök a fertőrákosi kastélyában kialakított üvegfestő műhelyvezetésével bízta meg. Wilfing készítette el a győri székesegyház restaurálásakor a Héderváry-kápolna gótikus ablakainak üvegfestményeit, a soproni Szent Mihály és az orsolyita templom üvegfestményeit. 1870-ben a budapesti Képzőművészeti Társulat országos kiállításán is szerepelt üvegfestményeivel. 1879. március 16-án hunyt el Sopronban. Irodalom: Aranykönyv 2002. 32.; Prokopp 1956.
