Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

2. ÁLTALÁNOS NEVELÉSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓRA

az akadémiákat és egyetemeket valamint a Bécsben létrehozandó Tudományos Akadémiát a felügyelete és gondoskodása alá vonni".

3 A tartományi közigazgatásban is felállítottak iskolai bizottmányokat a népiskolai ügyek intézéséhez, míg a közoktatás egyéb adminisztratívkérdéseivelközvetlenül a tartományikormányzat foglalkozott. 2.1.1. Ratio Educationis (1777)

4 Mária Terézia 1777-ben adatta ki latin nyelven — Magyarországra is kiterjesztve — a Ratio Educationist, az első állami tanügyi szabálykönyvet, melynek célja a meglévő egyházi kezelésű hazai iskolák szervezeti és tananyagbeli egységesítése, és korábbi felekezeti jellegük meghagyása mellett állami felügyelet alá vonása volt. A rendelet első részében az iskolai közigazgatással, második részében a tantervekkel, az utolsó egységben pedig az iskolai rendtartással foglalkozott. Szabályozta az állami felügyelet kérdését, amennyiben királyi tanügyi főigazgatók hatáskörébe utalta a tanulmányi és fegyelmi ügyeket. Az adott tankerülethez tartozó iskolák igazgatói rendszeresen jelentést tettek a főigazgatónak, aki maga is legalább évente látogatta a hozzá tartozó intézményeket.

5 A Ratio Educationis alapszintű iskolákra vonatkozó rendelkezése alapj án minden tankerület székhelyén megszervezték az ún. normaiskolákat. Ez egy többtagozatú iskolaegyüttes volt: négy évfolyamos városi népiskola mellett tanítóképző tagozattal. Ezen kívül a tantestület tagjai tanítottak az inasok számára szervezett, olvasást és írást tanító vasárnapi iskolában.

6 A rendelkezés középszintre vonatkozó lényege főbb vonalakban: a háromosztályos kisgimnáziumra épült további két osztállyal nagygimnázium, ezt követte a két évfolyamból álló bölcseleti tagozat. A kisgimnázium központi tananyaga a latin nyelv, ezen felül matematikát, földrajzot, új tárgyként természetrajzot (állattan, növénytan, ásványtan), „német vagy más hazai nyelv"-et oktattak, valamint bibliai történeteket és írásgyakorlást is. A nagygimnáziumban ehhez a három osztályhoz kapcsolódott még a poétika-, majd retorikaosztály, a tananyag elemi logikai és jogi ismeretek tanításával bővült. Az akadémián a bölcseletanyagot egy-egy évfolyamon heti 20 órában adták elő: elsőben logikát, történelmet, természetrajzot.matematikát, másodévben etikát, történelmet, fizikát, matematikát, metafizikát.

7 A középiskolába lépés alsó korhatárát a betöltött 10. életévben szabták meg. Eszerint akisdiák 10 és 13 éves kora között végezte el a kisgimnáziumot, 14—15 évesen a poétika- és retorikaosztályt, és a bölcselettagozat tanulmányai után legkorábban 17 éves korában végezhetett középiskolai tanulmányaival. 2.1.2. Ratio Educationis Publicae (1806)

8 A 19. századi oktatáspolitika első fontos rendelkezése rögtön a század elején — az 1777-es Ratio után alig három évtizeddel — az 1806-ban megjelent második Ratio, az úgynevezett Ratio Educationis Publicae volt. A népiskolák szempontjából visszalépést jelentett, mert háromosztályúvá tette a normaiskola népiskoláját az eddigi négy helyett, és eltörölte az előkészítő latin nyelvtanítást. A népiskolából kikerült nagyobb fiúk és lányok, akik nem tanultak tovább középfokú iskolában, az ún. vasárnapi iskolát látogatták vasárnapokon és ünnepnapokon.

9 Ugyanakkor ez a tanügyi szabályzat — elődjének számos hibáját kijavítva — átfogó rendszerbe foglalta a korszak hazai oktatásügyét, és mintegy fél évszázadon keresztül, 1848-ig meghatározta azt. Az iskolaszerkezet vázát lényegében meghagyta,ugyanakkor a törzsanyag megváltoztatása nélkül feloldotta a tantárgyi zsúfoltságot, jobban figyelembe véve a diákok életkori sajátosságait, szellemi teherbíró képességét. így vált a kisgimnázium négyosztályossá, a nagygimnázium pedig értelemszerűen hatosztályossá. A bölcselettagozat megmaradt két évfolyamosnak. Új vonás, hogy a kisgimnáziumban már a latin nyelvtannal párhuzamosan a magyart is tanulták,sőt hivatalos oktatási nyelvként segédnyelvül kellett használni a magyart. 2.1.3. Az Entwurf (1849)

10 1849 októberében Leo von Thun vallás és közoktatásügyi miniszter Magyarországra vonatkozó tanügyi rendelkezésében a hazai középiskolákra is kiterjesztte az „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich" című új középiskolai szabályzatot, amelyet eredetileg az osztrák örökös tartományok számára adtak ki néhány héttel korábban." A rendelet intézkedett a nyolcosztályos főgimnázium létrehozásáról, a korábbi hatosztályos gimnázium és a bölcselettagozat összevonásával. A gimnázium ettől kezdve két szervezeti egységből épült fel: az önállóan megszervezhető, négyosztályos algimnáziumból, és a további négy osztállyal bővített főgimnáziumból. Az Entwurf által megadott heti óratervminta alapján