Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

5. ADATTÁR

18. KÁRPÁTI KÁROLY (1851 — 1921) 1851. szeptember 8-án született Besztercebányán. Szülővárosában végezte a gimnáziumot, 1869-ben érettségizett. Egy évig nevelőként dolgozott Vörösmarty Pál (Vörösmarty Mihály öccse) fiai mellett, majd gróf Károlyi Alajos tótmegyeri uradalmának gazdatisztje volt. Magánúton jogot tanult a pozsonyi jogakadémián,de tanulmányait nem fejezte be, hanem a bécsi majd a budapesti bölcsészkaron lett egyetemi hallgató. 1876-ban tanári képesítővizsgát tett magyar és német nyelvből és irodalomból magyares német tannyelvű középiskolákra. 1876-ban bölcsészdoktori oklevelet kapott magyar és német irodalomból és művészettörténetből, 1877-ben a tornatanári diplomát is megszerezte. 1876-ban kezdett tanítani a soproni főreáliskolában. Schlosjarik családi nevét 1877-ben változtatta Kárpátira. Több éven át volt az önképzőkör tanárelnöke, alapító tagja az iskola Segélyegyesületnek. Tíz évig tanított az alsófokú kereskedelmi iskolában, egyik alapítója és hosszú ideig tanára volt az ipariskolának. Tevékenyen részt vett a város társadalmi életében is: alapító tagja, később főtitkára majd elnöke volt az Irodalmi és Művészeti Körnek. Tagja volt a Színpártoló Egyesületnek, ezzel kapcsolatban a városi színügyi bizottságnak is. Részt vett a Magyar Kereskedelmi Kör, a Férfidalkör, a Soproni Gyermekkert Egyesület, a Kaszinó Egyesület, a Torna- és Tűzoltó Egyesület, a Dunántúli Közművelődési Egyesület munkájában. Rendes tagja volt továbbá az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, valamint a Philológiai Társaságnak. Irodalmi cikkei mellett hat német tankönyv írásában is közreműködött. Munkatársa volt a Magyar Nyelvőrnek és a Figyelőnek, tanártársaival, Moller Edével és Újvári Bélával a Külföld című havilap szerkesztésében is részt vállalt. 1896-ban a millennium alkalmából megírta a soproni főreáliskola történetét. Szegeden halt meg 1921. október 15-én. Irodalom: Kárpáti 1896.254—255.; Szinnyei V. köt. 1897. 1115—1116. 19. KÁRPÁTI SÁNDOR (1872—1939) 1872. január 2-án született Kőszegen. Elemi és polgári iskolát végzett Kőszegen, itt tanult meg magyarul, majd Sopronban került az evangélikus tanítóképzőbe. 1890-ben szerzett tanítói és kántori képesítést, majd Budapesten a polgári iskolai tanárképző intézetet végezte el, nyelv és történelem szakcsoportból szerzett tanári képesítést. Tanulmányai végeztével tanított egy budai árvaházban, majd a kőszegi és az orosházai polgári iskolákban. Flamisch családi nevét 1892-ben Kárpátira magyarosította. 1895 végén középiskolai zenetanári vizsgát tett. 1905-ben került Sopronba, az evangélikus tanítóképzőbe ének- zenetanárnak, de a magyar és a német nyelvet is ő tanította. 1919-ben igazgatóhelyettessé, majd ideiglenes igazgatóvá nevezték ki. 1925-ben kérte nyugdíjazását. A tanítás mellett zeneszerzéssel és karvezetéssel is foglalkozott, aktívan részt vett az Országos Magyar Dalosszövetség Soproni Kerülete, a Soproni Magyar Férfidalkör és a Soproni Liszt Ferenc Zeneegyesület munkájában. 1939. február 26-án hunyt el Sopronban. Irodalom: Értesítő evangélikus tanítóképző 1938/39.6—8.; Aranykönyv 2002.82.; Friedrich 1986. 24.; Hárs 1990.; Gárdonyi I960.; Szinnyei V. köt. 1897. 1119.; SL XV.32. 20. KIRÁLY JÓZSEF PÁL (1810—1887) 1810-ben született Nyíregyházán, evangélikus tanító fiaként. Középiskoláit az eperjesi evangélikus gimnáziumban végezte, 1827-től Pozsonyban tanult teológiát és