Németh Ildikó: Sopron középfokú és középszintű iskolái a 19. században - Dissertationes Soproniensis 1. (Sopron, 2005)

4. ÖSSZEGZÉS

49. kép - Payr Sándor líceumi tanár elsősorban elméleti jellegű képzésben részesültek, a gyakorlati képzés továbbra is az iparosmesterek műhelyeiben folyt. Fiúknak asztalos, bádogos, bognár, órás stb., lányoknak a varrónő, virágkötő, női fodrász stb. szakmákat oktatták. Évente körülbelül 600 tanoncot képeztek ki 50 szakmában. Kissé más jellegű volt, de hasonló célokat követett a kereskedelmi szakoktatás. Kezdetben elsősorban a kereskedelmi pályához szükséges ismeretanyagot adták át, később közgazdasági, vendéglátóipari szakmákkal bővült a kör. Az első kereskedelmi iskola 1836-ban nyílt meg Sopronban az Evangélikus Konvent kezelésében, az elemi iskolához kapcsolódva. Az ipari és kereskedői pályákra lépőknek kívánt előismereteketnyújtani,amennyiben olyan tárgyakat oktatott, mint számolás, szépírás, mérés, beszédgyakorlat. 1846-ban alakult meg a Soproni Kereskedő Testület Kereskedő Tanonciskolája, melyben három évfolyamon a közismereti tárgyak mellett könyvvitelt, levelezést, áruismeretet és egyéb kereskedelmi tárgyakat tanítottak. A tanulólétszám kezdetben 20 fő, a század nyolcvanas éveiben már 100 fő körül mozgott. 1884-ben egy, a tanonciskolánál magasabb szintű intézmény, az Állami Közép Kereskedelmi Iskola nyitotta meg kapuit. 1898-tól Állami Felső Kereskedelmi Iskola, ahová a reáliskola vagy a gimnázium alsó négy osztályát, illetve polgárit végzettek kérhették felvételüket. A képzési idő három éve alatt a vegytantól kezdve a kereskedelmi számtanon keresztül a váltó- és kereskedelmi jogig magas színvonalon tanulták a szakmai tárgyakat a diákok. A záróvizsgával rendelkezők postafőtisztként, adóhivatali tisztviselőként, könyvelőként sokféle lehetőséget találhattak az elhelyezkedésre. 1902-től női kereskedelmi tanfolyamot is indított az intézmény. A polgári iskola olyan középszintű iskolatípus, amelynek nem célja, hogy felsőfokú tanulmányokra készítsen fel. Az 1868. évi népiskolai törvény rendelkezett ezen iskolatípus létrehozásáról, célként jelölve meg, hogy az iskola az elemi népiskola négy osztályát elvégzők számára további, elsősorban gyakorlati műveltséget nyújtson. Fiúk számára hatosztályosnak, lányok számára négyosztályosnak tervezték. Sopron első polgári iskolája azorsolyitákpolgári leányiskolája 1882-ben, ezt követte az irgalmasok polgári leányiskolája 1896-ban, 1904-ben az állami fiú polgári iskola, majd legvégül 1918-ban az állami polgári leányiskola. Az 1870-es években indult meg szervezett keretek között a középfokú leánynevelés, a felsőbb leányiskolák felállításával. Általánosságban elmondható, hogy szinte valamennyi iskolatípus bevezetését hamarosan követte annak nőoktatással foglalkozó párja: a Sopronban tevékenykedő két tanító apácarend — az orsolyiták és az Isteni Megváltó Leányai — szinte valamennyi, a korszakban létező iskolatípust meghonosították a városban. Valóságos iskolakomplexumokat létesítettek, amelyek nemcsak Sopronból, de a város tágabb vonzáskörzetéből is nagyszámú növendéket fogadtak. Az orsolyiták az elemi és ismétlő iskolájuk mellett 1863-ban tanítóképzőt hoztak létre, 1882-ben a már említett polgári leányiskolát, 1907-ben leánygimnáziumot, 1923-ban nőipariskolát. Az Isteni Megváltó Leányai Rend — vagy ahogy a városban nevezték őket: a szürkék — elemi iskolájuk mellett 1896-tól polgári leányiskolát, 1899-től tanítónőképzőt, 1900tól óvónőképzőt, 1922-től leány felsőkereskedelmit, 1923-tól nőipariskolát állítottak fel. Nemcsak egyházi kezelésű leányiskolák létesültek. A város 1871-ben hozta létre felekezeti jelleg nélküli felsőbb leányiskoláját. A hatosztályos felsőbb leányiskolába — melynek célja általános műveltség adása és a családi életre nevelés — a négy elemit végzett lányok jelentkezhettek. A kiterjedt, újfajta iskolahálózat nagyszámú tanítót igényelt az újonnan felállított iskolákban. Az eddig