Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Lengyel Tünde: Thurzó Szaniszló, a Magyar Királyság nádora (1622-1625)
Szepes vármegye örökös ispáni, a 17. században örökös főispáni tisztét.28 így itt van eltemetve többek közt Thurzó III. Szaniszló nádor, akinek temetéséről Hain Gáspár lőcsei krónikás a következőket jegyezte fel: „E hó [1626. január] 12-én ünnepélyesen eltemették itt egy újonnan készített sírboltba (¡nagysága Thur- ZÓ Szaniszló grófot, Magyarország nádorát, aki az elmúlt év őszén halt meg Semptén. Az ő holttestén kívül két elhalt gyermekét is idehozták külön koporsókban, és melléje helyezték el Először Ursinas mester, az iglói egyháznak akkori lelkésze latin prédikáá- ót mondott, azután Zabler mester szuperintendens, a lőcsei egyház lelkésze német nyelvű beszédet tartott, végül következett a grófnő udvari lelkészének magyar nyelvű beszéde.”29 30 A krónikás nem jól tudta a nádor elhalálozásának időpontját és helyét sem. Thurzó Szaniszló Pőstényben (Piest’any) halt meg 1625. május 1-jén. A fennmaradt temetési rendtartás311 szerint az sem egyezik a valósággal, hogy két elhalt gyermekét temették volna vele együtt, ugyanis a halotti búcsúztatók is csak egy gyermekről, a nádor unokájáról tesznek említést. A kisfiú, aki ifjabb Thurzó Szaniszló és Czobor Anna fia volt, kevéssel születése után halt meg. A nádor tumbája a templom legmonumentálisabb síremléke volt, a sírfelirat szerint a három fia készíttette.31 A temetés néhány száz gyászoló személyt számolt, diákokat, a lőcsei céhek képviselőit, koldusokat, természetesen a kiterjedt család tagjait, valamint az ország minden részéből összegyűlt nemességet, továbbá a szertartásnál elmaradhatadan zenészeket. A krónikában említett gyászbeszédeken kívül kint a „czimiteriumban” még „tótul” is elhangzott egy prédikáció. így a nádor a legteljesebb tisztességgel került elhelyezésre végső nyughelyére. Sokkal mozgalmasabb volt fia, a konvertita Adám temetése. Minthogy ő is szepesi főispán volt, őt is megillette volna a lőcsei temetkezőhely. Hain Gáspár így Thurzó S^anis^ló, a Magyar Királyság nádora (1622—1625) 28 jLudiková Zurana—Miké Árpád—Páljjy Gé%a: A lőcsei Szent Jakab-templom reneszánsz és barokk síremlékei, epitáfmmai és halotti címerei (1530—1700). Művészettörténeti Értesítő 55. (2006) 331. 29 Hain Gáspár. Szepességi avagy lőcsei krónika és évkönyv a kedves utókor számára. Szerk.: Véber Károly. Bp., 1988. (Magyar hírmondó) 171. Későbbi kézzel a krónikába azt is bejegyezték, hogy a „pompás Thurzó síremlékeket, amelyek a templom közepén vasrács mögött valóságos díszként álltak, 1753-ban leszerelték“ ... „mindent eladtak és elherdáltak, mostariig, 1761-ig már az említett padlóburkolaton és némi malterfelcsapáson kívül a templom alsó részén semmiféle javítás nem történt és mikor a számlát követelték, kiderült, hogy a fent említett plébános a befolyt összeggel adós maradt“. Uo. 171—172. Thurzó Szaniszló tumbájának részei a fedőlapon kívül fennmaradtak, de át lettek helyezve. Hudiko- vá, Z.—Mikó A—Pálffy G.: A lőcsei i. m. 334. 30 Horn Ildikó'. Ismeretlen temetési rendtartások a 16—17. századból. Irodalomtörténeti Közlemények 102. (1998) 5-6., 767-772. 31 Zusgma Gudiková—Mikó Árpád. Pohrebné miesta a náhrobné pamiatky Thurzovcov. In: Thurzovci a ich historicky vyznam. Ed.: Tünde Lengyelová. Bratislava, 2012. 176. 91
