Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

kegydíjak (Gnadengeld), javadalmak (Provision) és megemelt zsold adományozása, a Bethlen hadai által elvett — nagyszámú egyházi — birtokok visszaadása, az elmaradt fizetések kiutalása, valamint különböző mentességek és privilégiumok jelentették a kárpódást és a további lojalitás biztosítását.8'

Mindezeket elegendő ehelyütt néhány mintapéldával érzékeltetnünk. Bánffy Kristóf hűségéért nemcsak országos főméltóság (királyi pohárnokmester), hanem gróf is lett. Ugyanezen címmel jutalmazta II. Ferdinánd az elhunyt Homonnai Drugeth György országbíró fiát (Jánost) is, mégpedig az Ung vármegyei örökös főispánsággal (supremas etperperuus comes comitatus Unj) egybekötve.87 88 így Thurzó Györgyöt (1606) követve ők lettek Magyarországon a német mintájú újabb típusú, ám magyar gyökerekkel is bíró, majd az 1620—1630-as évektől fokozatosan puszta címadománnyá váló grófi cím második és harmadik birtokosai. Még Esterházy Miklóst is megelőzték, aki csak 1626-ban nyerte el e kiemelkedő rangot.89 A fejedelmi hadaknak Felső- Magyarországon ellenálló Orlé István putnoki kapitány (János testvérével együtt), valamint Móricz Márton szendrői kapitány pedig báró lett.90 Hűségük és katonai helytállásuk tehát a magyar arisztokráciába juttatta őket, miközben Móricz visszakapta elvesztett birtokait, megkapta elmaradt zsoldját, de még a Bethlen katonái által a szendrői várból elhurcolt ágyukat is.91 Kár- pódása összességben rendkívül sokrétű volt.

Mindezeken túl — bár ez még a korszak kutatói számára is kevéssé ismert — 1619—1621-ben tanúsított Bethlen-ellenes szolgálatának köszönhetően kezdődött meg több ismert magyar nemesi família felemelkedése. A későbbi

Égj elfelejtett kiegyezés: a% 1622. évi koronásfdiéta Sopronban

Tanulmányok a 90 éves Kiss András tiszteletére. Szerk.: Dáné Veronka—Oborni Teréz—Sipos Gábor. Debrecen, 2012. (Speculum Históriáé Debreceniense 9.) 177-191. és Uő: Utak az arisztokráciába — bárói címszerzők a 16. századi Magyar Királyságban. In: Arisztokrata életpályák és életviszonyok. Szerk.: Papp Klára—Püski Levente. Debrecen 2009. (Speculum Históriáé Debreceniense 4.) 9—23.

87 Miként ezt egy alkalommal az Udvari Kamarában érzékletesen rögzítették: „Stephanus Ost- royyth petit, ut in recompensara damnorum perceptorum et fídelitatis sibi conferatur arx UptoVy^ar cum pertinentiis. [kiemelés tőlem — P. G.] ” ÖStA AVA FHKA HKA Hoffinanz ProtokoH Bd. 699. Exp. föl. 6r. (1622. jan. 7.), föl. 204v., föl. 471v., föl. 536r.

88 Bánffy, jún. 22.: MNL OL A 57 Voi. 7. pp. 268-270.; Homonnai, 1622: MNL OL A 35 1622: Nr. 292. és Hajnik Imre: Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben. Bp., 1888. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XII/10.) 85., ül. újabban Csíj István: Észrevételek a magyar főnemesi címek XVI-XVII. századi történetéhez. Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 21. (2014) 38—41., 45-46.

89 Páljjy GPozsony megyéből i. m. 878-879.; Csij Észrevételek i. m. 41-43.

90 Orlé István és János, 1622. jún. 3.: SNA Serényi-Záblatie, Staré usporiadanie Krab. 3. Nr. 56.; Móricz Márton, 1622. ápr. 29.: MNL OL A 57 Voi. 7. pp. 144-146. és MNL OL A 35 1622: Nr. 86.

91 ÖStA AVA FHKA HKA Hoffinanz Protokoü Bd. 701. Reg. föl. 203r, föl. 220v.

41