Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

A diéta és a koronázás színhelye: Sopron - Tóth Gergely: Az 1622. évi soproni címerbővítés. Előzmények, utóélet, szövegközlés és fordítás

Lackner Kristófnak a már említett Descriptiojára utalni.38 El lehet képzelni, milyen jelentős eredmény lehetett Lackner számára, hogy városa, amelynek ismét polgármestere lett, országgyűlést fogad be, sőt „koronázóvárossá” emelkedett. Majd’ két évtizedes császárhű politizálásának, irodalmi és reprezentációs tevékenységének volt ez a jutalma, legalábbis ő ennek érezhette. Ezért könnyen adódhat a következtetés, hogy ezt a város szimbolikája tekintetében is maradandó aktussal akarta emlékezetessé tenni.

Adott tehát egy városvezető, aki politikai pályafutása kezdetétől fogva következetesen császárhű politikát folytatott. Ez a városvezető több esetben is felhasználta a császári kétfejű sast, illetve általában a sast, mint a császári hatalom jelképét a város középületein illusztrációs, reprezentációs célokra — e témában még egy értekezést is írt. E jelképeket műveiben is szívesen és gyakran alkalmazta; egyik munkájában hosszan fejtegette a kétfejű császári sas jelentőségét a Thurzó-címerben. Ugyanő a császárok nevét több épületen is elhelyezte azok megkoronázásának emlékére, nyilvánvalóan hasonló célokból. Szintén ő több középületen elhelyeztette a városcímert, amely két általa készített metszeten is látható, ebből az egyiken az egyfejű, császári és királyi hatalmat jelképező sassal. Ugyanő maga festette meg nemesi címerét; e címerről, valamint két másik címerről értekezést írt, illetve egyedi Magyar- ország-címert alkotott. Végül ugyancsak ő részt vett három koronázáson, ezek közül az egyiken mint a korona egyik kísérője, s ráadásul kis emblema- tikus művet írt a koronáról. Ha mindezt tekintetbe vesszük, véleményem szerint legalábbis erősen indokolt annak a gyanúja, hogy Lacknernek köze volt az 1622-es címerbővítéshez, vagy pontosabban: egyenesen az ő kezdeményezésére történt (ezt könnyen meg is tehette, hiszen az udvar ott tartózkodott a városban, és az oklevél is a helyszínen kelt). Maga az egész aktus is inkább a város hasznát — és Lackner politikájának igazolását — szolgálta, a császárnak ehhez különösebb érdeke nem fűződött. A város számára önigazolás volt a zavaros Bethlen-évek után, hiszen az 1622. évi országgyűlésen is volt, aki Artner Farkas tanácsos szemére vetette, annak minden tiltakozása ellenére: „mastis Bethlenitak vattok.”39 Az idős polgármester pedig ezáltal belefoglalhatta a városcímerbe saját udvarhű várospolitikája egyik legnagyobb sikerét, illetve az utódokat is a királyhoz és a császári sashoz való ragaszkodásra inthette. Az bizonyos, hogy a címerbővítés tökéletesen illesz1622. évi soproni címerbővítés

38 Kees Tes^els^ky. Az ismeretlen korona. Jelentések, szimbólumok és nemzeti identitás. Szerk.: Czibere Mária. Ford.: Trostovszky Gabriella. Pannonhalma, 2009. (Historia pro Futuro) 159—323. Lackner Emblematica Descriptió)ára. lásd uo. 231., 287.

39 Közli Kovács J. E: i. m. (13. jz.) 36.

301