Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
A diéta és a koronázás színhelye: Sopron - Tóth Gergely: Az 1622. évi soproni címerbővítés. Előzmények, utóélet, szövegközlés és fordítás
don elemezte is azt, különös tekintettel a kibővítés tárgyára, a császári kétfejű sast tartalmazó szívpajzsra.21 Lackner három oldalon keresztül ecsetelte a kétfejű sas tényleges (császári jelkép) és szimbolikus jelentését, s kijelentette, hogy azt Thurzó György hűsége és egyéb érdemei miatt nyerte el. Úgy vélem, hogy ez is igen fontos adalék témánk tekintetében: Lackner a fenüek szerint ismerte azt a gyakorlatot, hogy a császár az alattvalói hűségét címerbővítéssel, s azon belül saját császári jelképének adományozásával jutalmazhatja. Sőt, továbbmenve, talán azzal is tisztában volt, hogy ezt a kegyet kérni is lehet: Thurzó ugyanis maga kérelmezte címere kétfejű sassal való kibővítését.22 Ismert a korábbi irodalomból, hogy Lackner az egyfejű sast is szerepeltette a város egyik kapuján. A már említett önéletrajzában erről így ír: „A legutóbb megválasztott királynak, a győzheteden II. Mátyásnak, Magyarország atyjának tiszteletére az Előkapun megalkotta a haza emblematikus sasát, amelyről később leírást adott és jelképesen megvilágított, már csak azért is, hogy a sok félreértelmezés megszűnjön.”23 Ez egy újabb példa arra, hogy Lackner alkalmazta a sast, mint a császári és királyi hatalom voltaképpeni emblémáját a városban, mégpedig egy eléggé frekventált helyen. S hogy aztán erről egy egész kis értekezést írt — ez volt az 1617. évi Maiestatis Hungáriáé Aquila —, az jelzi, milyen fontos volt számára ez az ábrázolás, s hogy milyen érzékenyen érintették polgártársainak gúnyolódásai.24 De még lényegesebb a mi szempontunkból eme értekezés címlapja, amelyet maga Lackner metszett. Ezen a sas szintén együtt szerepel a városcímerrel, sőt, már némileg hasonló módon, mint az 1622-es címernél, vagyis a címer felett. Lackner, ahogy a már említett önéletrajzából kiderül, a császárok neveit is gyakran elhelyeztette soproni épületeken, megkoronázásuk emlékére, vagy egyszerűen csak tiszteletből. A városháza külsejére Mátyásnak „az emblémáTóth Gergely ban. Egy különleges arisztokrata família Magyarországon. Történelmi Szemle 53. (2011) 63-84., itt: 79. 21 Lackner K.: Coronae Hungáriáé emblematica descriptio i. m. (19. jz.) 7—9. 22 L. Csille, i. m. (20. jz.) 68.; Páljfy G.: i. m. (20. jz.) 79. 23 L. LacknerK.: Önéletrajz i. m. (15. jz.) XXVI. fej., 114—115. 24 Christophorus Lackner. Maiestatis Hungáriáé Aquila a Christophoro Lackner I. U. D. inventa, et hieroglyphica eius interpretatione levissime descripta. Anno MDCXVII. Sempronii. Kereszturini, 1617. Horváth Zoltán is említi e művet, de tartalmát, illetve megjelenésének tényét úgy értelmezi, hogy a soproniak már az egyfejű sas ellen is „tiltakoztak”, tehát a két- fejű sas nekik szóba sem jöhetett volna. Lásd: Horváth Z.: Sopron város címerei i. m. (6. jz.) 46. A mű szövegéből azonban kiderül, hogy erről szó sincs: Lackner polgártársai egyszerűen csak a nyelvüket köszörülték a sas külalakján, illetve a polgármester ügybuzgósá- gán. Még lásd: Lackner K.: Önéletrajz i. m. (15. jz.) 161., 122. jz. 298
