Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban
Pé&y Ge'za jutottak, illetve egy részük előbb-utóbb a fejedelem felső-magyarországi tanácsosai közé került.29 Mindezeket összegezve megállapítható: 1621 februárjában Bethlen Gábor nem túlzott, amikor isztambuli követeinek azt állította, hogy a Magyar Királyság rendiségének mintegy fele az ő pártján állt.30 A Magyarország had- és pénzügyeinek, valamint belpolitikájának és rendi intézményeinek irányításában döntő szerepet játszó főméltóságok, magyar tanácsosok és arisztokraták egy jelentősebb csoportja ugyanis — Bocskaival ellentétben, akihez szinte egyetlen főméltóság sem csatlakozott31 — Bethlent már önként támogatta. Elegendő például az említett Batthyány Ferencre, Thurzó Szaniszlóra vagy Révay Péterre gondolnunk. Másik csoportjukat (például Forgách nádort vagy Horváth kamaraelnököt) pedig gyors katonai előrenyomulásának köszönhetően — Bocskaival ugyancsak ellentétben — a fejedelemnek sikerült a királyság politikai életéből és közigazgatásából jelentős mértékben „kikapcsolnia”, sőt saját szolgálatába állítania. Ily módon 1619 őszi hadjáratával Bethlen — a száműzetésbe kényszerített egyházi főrendek mellett — a királysági világi elit politizálásának is meglehetősen szűk kereteket szabott. Ennek ismeretében érthető igazán, miért nem okozott neki problémát 1620. augusztus végén Besztercebányán magyar királlyá választatása.32 Mindez II. Ferdinánd császár és magyar király, illetve megmaradó magyar—horvát hívei számára katasztrofális következményekkel fenyegetett. 1620 őszére ugyanis a Habsburg-dinasztia számára még mindig fontos Magyarországon az uralkodó hatalma megingóban volt, fővárosa (Pozsony) Bethlen kezébe került, itteni híveinek száma vészesen apadt, a fejedelem csapatai pedig több ízben a császárvárost fenyegették. Ezzel a 17. századi összes erdélyi fejedelem közül Bethlen Gábor állt legközelebb a magyar korona, azaz a magyar királyi trón tényleges megszerzéséhez — különösen, hogy ekkor a Szent Korona is a birtokában volt. Pozsony városának elfoglalásával ugyanis 1619 októberének közepén a magyar koronázási jelvények a kezébe kerültek, amelyeket azután 1622 márciusáig tartott magánál (Zólyomon és 29 Egészen frissen Borbély Zoltán-. Bethlen Gábor tisztviselői Felső-Magyarországon. In: Ko- raújkorÁSZ. Koraújkor-történettel foglalkozó doktoranduszok tanulmányai. Szerk.: Kádár Zsófia—Kökényesi Zsolt—Mitropulos Anna Diána. Bp., 2014. 34. 30 „Ha szegény Bocskai fejedelem idejét megtekintjük, az országnak csak fele sem állott melléje, és királyoknak sem választották meg egyenlőképpen." Erdélyi Történelmi Adatok. Szerk.: Mikó Imre. I. köt. Kolozsvár, 1855. 347. 31 Páljjy G.\ Győztes szabadságharc i. m. 30., 32—33. 32 Demkó K: A magyar—cseh confoederáció i. m. 307—308.; Zsilinszky M.: i. m. 226—230., valamint frissen vö. még Varsányi Krisztina-. Bethlen Gábor királlyá választása a korabeli német nyelvű nyomtatott sajtóműfajokban. In: Bethlen Gábor és Európa i. m. 275-310. 28
