Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - G. Etényi Nóra: Az 1622. és az 1625. évi soproni országgyűlések a Német-Római Birodalom nyilvánossága előtt
miután a királyné szép rendben bevonult a jelenlévő sok tekintélyes követ, udvarhölgy és nemes kíséretében. A jelenlévők mind ünnepi öltözetet viseltek, az udvarhölgyek pedig világos színben voltak, kivéve kettőt, akik „aranynyal és művészi ékszerekkel díszített” ruhákban vonultak fel. „Gyönyörű muzsika” szólt, majd hosszú litániát énekeltek. Az érsek olajjal megkente a királynő felsőkarját. Maximilian Dietrichstein, Eleonóra főudvarmestere, és a főudvarmesternő, Giulia di Porcia grófnő, valamint az udvarhölgyek „fenséges ezüst öltözetben” vonultak fel. A beszámolóban a magyar főméltóságok szerepét is pontosan megjelölték, e szerint a nádor vitte a koronát, az udvarmester vitte a koronázási kardot, a Széchy György tartotta az országalmát, Esterházy Miklós országbíró a jogarral vonult. A ceremónia végén Te Deumot énekeltek. Igen beszédes a koronázási bankett ülésrendjéről szóló tudósítás, ahol még inkább kitűnik a magyar főméltóságok kiemelt szerepe. A nyomtatványok pontos ülésrendet nem közöltek, de az egyértelműen kiderült, hogy a díszvacsorán a királyné mellett a pápai nuncius, majd a spanyol és a mantovai követ foglalt helyet, mellettük bal oldalról az esztergomi érsek, Pázmány Péter és a palatínus, (Thurzó Szaniszló), valamint Esterházy (Miklós) és Széchy (György) ült.'1'' A bankett a városházán tánccal folytatódott, és reggel hétig tartott „nagy örömmel”. A részletes beszámoló Simon Halma- yernél Nürnbergben, Johann Lauernnél is megjelent, csupán a nyomtatásban kimutatható kisebb különbséggel.69 70 A koronázást megörökítő két olasz nyelvű nyomtatvány elsősorban udvari ceremóniaként mutatta be a soproni koronázást.71 A császári udvar szisztematikus házassági politikájának, a Gonzaga-családból származó mantovai hercegnőkkel tartott esküvők hatására, különösen II. Ferdinánd 1622- ben Gonzaga Eleonórával, I. Vincenzo mantovai herceg lányával kötött második házasságának köszönhetően látványos megújulás figyelhető meg a bécsi udvari ünnepségek látványát, színvonalát, zenei és vizuális programját tekintve.72 II. Ferdinánd és mantovai Eleonóra innsbrucki esküvőjéről és A soproni országgyűlések a Német-római Jóirodalom nyilvánossága előtt 69 Pálffy Gé%a: A koronázási lakomák a 15—17. századi Magyarországon. Az önálló magyar királyi udvar asztali ceremóniarendjének kora újkori továbbéléséről és a politikai elit hatalmi reprezentációjáról. Századok 138. (2004) 5. sz. 1005—1101. 70 HAB 238. Hist 21. H 75. A kiadványok szó szerint egyeznek, csak a nyomtatásban mutathatók ki eltérések. Variánsokról: Otto G. Schindler. Egy „Commedia in musica” 1622-ben Sopronban - a Habsburg birodalom első Operaelőadása? Magyar Zene 41. (2003) 3. sz. 337—371., különösen: 343—345. 71 Schindler, O.: Egy „Commedia” i. m. 337—371. 72 Koltai András. Komédia és diskurzus. Batthyány Adám följegyzései a császári udvarról (1635—1641). Levéltári Közlemények 72. (2001) 77-95. 275
