Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

hogy 1619—1621-ben a Kárpát-medencében katolikusok közül is sokan jutottak ilyen sorsra. Bethlen hadjáratai alatt a főpapi kar nagy része több éves külföldi emigrációra kényszerült, amit a fejedelem 1620 nyári besztercebányai diétája külön is kimondott (24. törvénycikk). Pázmány Péter esztergomi érsek (1616—1637) és számos püspöktársa Bécsben,22 többen Horvát—Szlavónországban (Zágrábban és Varasdon), a jászói prépostság és az egri káptalan tagjai pedig Lengyelországban találtak menedékre. Ám ugyanide kényszerült szinte teljes udvartartásával a jezsuiták ismert északkelet-magyarországi pat- rónusa, Homonnai Drugeth György országbíró (1618—1620) és Ung vármegye főispánja, aki innen - érthetően — újonnan toborzott csapatokkal lépett fel Bethlen hadainak visszaszorítására.23 A Pálffy família említett két tagjának szerencséje pedig az volt, hogy Pozsony 1619. október közepi elfoglalása után még időben vissza tudtak vonulni közeli alsó-ausztriai birtokaikra (Mar- chegg). Ok ugyanis apjuknak, Pálffy Miklósnak köszönhetően a magyar mellett alsó-ausztriai nemességgel is bírtak.

Az ez időre végleg egyesült horvát—szlavón területekre való menekülést elősegítette, hogy az itteni rendek állhatatosan megmaradtak II. Ferdinánd oldalán — miként uralkodójuknak 1620. július elején magukról is állították.24 Magatartásukban több tényező játszott szerepet. Egyrészt a törökellenes határvédelemben a Habsburg-tartományok, mindenekelőtt Belső-Ausztria (Stájerország, Krajna és Karintia) pénzügyi támogatására való rászorulás. Másrészt a geopolitikai adottság, azaz hogy ez erdélyi hadak a Drávától délre már nem jutottak el. Végül pedig a vallási tényező: Horvátország és Szlavónia ugyanis 1608 után is nagy többségében katolikus maradt. A Draskovics, Erdődy, Frangepán, Keglevics, Konszky és Ráttkay családok tagjai így a diEgy elfelejtett kiegyezés: a% 1622. évi koronáefdiéta Sopronban

Bahlcke. (Religions- und Kulturgeschichte in Ostmittel- und Südosteuropa 4.) Berlin 2008.

22 A II. Ferdinánd magyarországi trónutódlásában kiemelkedő szerepet játszó esztergomi érsek kényszerű bécsi tartózkodása idején ugyanakkor rendszeresen részt vehetett a monarchia legfőbb döntéselőkészítő grémiuma, a Titkos Tanács tárgyalásain. Tusor Péter. Pázmány és Kiesi levélváltása 1626/27 fordulóján. Forrásközlés a firenzei Magalotti-levéltár- ból. In: Magyarország és a Római Szentszék (Források és távlatok). Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére. Szerk.: Tusor Péter. Bp.—Róma, 2012. (Collectanea Vaticana Hungáriáé Classis I. Voi. 8.) 123.

23 A fentiekre lásd Pázmány Péter összegyűjtött levelei. Szerk.: Hanuy Ferenc. I—II. köt. Bp, 1910. I. köt. 208-290. és ÖStA KA HKR Prot. Bd. 248. Reg. föl. 170r, föl. 175v. (Pázmány); ÖStA AVA FHKA HKA HFU rote Nr. 123. Konv. 1622 Juli föl. 430-433. és Konv. 1622 Aug. föl. 98—102. (Jászó), föl. 291—292. és föl. 514—523. (Homonnai) stb, ill. Homonnai ezen akciójára legújabban B. S%abó/.: Bethlen Gábor hadai i. m. 55—57.

24 „in fidelitate sua laudabiliter constantes permanserunt. ” ÖStA HHStA UA AA Fase. 170. Konv. B. föl. 20.

25