Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Az uralkodó és a rendek - Pálffy Géza: Egy elfelejtett kiegyezés a 17. századi magyar történelemben. Az 1622. évi koronázódiéta Sopronban

ismét Sopronban, végül 5) 1711 tavaszán Szatmárott, illetve részben ezt követően az 1715-ig tartó pozsonyi diétán.

Ezek közül jelen tanulmányban az egyik legkevésbé kutatott kiegyezés és új együttműködés, az 1622 nyári soproni koronázódiétán létrejött kompromisszum legfőbb jellegzetességeit veszem számba.8 Ez annál is inkább szükségesnek tartható, mert e kulcsfontosságú eseményt — a Pázmány Péter- és az Esterházy Miklós-kutatás néhány régi és újabb mellékszálától eltekintve9 - napjainkra majdnem elfeledte a magyar történetírás. Bár Angyal Dávid a millenniumi Magyarország-történetben, 1898-ban még bő öt oldalt írt róla, az 1980-as évek közepén a tízkötetes vállalkozás és az újabb összegzések már csupán néhány sort.10 Pedig páratlanul érdekes és mindenképpen megmagyarázandó, miként volt lehetséges, hogy Bethlen Gábor egyik főkapitányát (1619—1622), azaz a Habsburg-uralkodó és a hozzá hű magyar rendek ellen fegyveresen harcoló Thurzó Szaniszlót, bő fél esztendő elteltével, 1622 júniusában már a Magyar Királyság nádorává választhatták Sopronban. Ám komoly tanulságokkal szolgál az is, ha megvizsgáljuk, hogy a királysági rendek közül a soproni kiegyezéssel együtt járó hatalmi átrendeződésnek és új hataPáJffy Géza

8 A téma teljes feltárása akár monografikus keretekben is elképzelhető lenne, így jelen írásban terjedelmi okokból természetesen nem térhetek ki a több hónapig tartó országgyűlés tárgyalásainak részletes ismertetésére.

9 A leginkább érdemlegesek és mind a mai napig jól használhatóak: Franki [Fraknói] Vilmos-. Pázmány Péter és kora. I—III. köt. Pest, 1868-1872. II. köt. 3—40. és S^alaj Fás^ló-Sálamon Ferenc. Galantai Gróf Eszterházy Miklós Magyarország nádora. I—III. köt. Pest, 1863— 1870. I. köt. 308-326.

10 Angyal Dávid-. Magyarország története II. Mátyástól III. Ferdinánd haláláig. Bp. 1898. (A magyar nemzet története 6.) 340—346.; Magyarország története 1526—1686 i. m. I. köt. 836—837. (Makkai Fásuló fejezete). Az alábbi újabb meghatározó összegzésekből az 1622. nyári soproni diéta — a nádorválasztást kivéve — szinte teljesen kimaradt: R. VárkonyiA.: A Királyi Magyarország i. m. 182. (az itt olvasható kronológiában pozsonyi országgyűlésként szerepel), ill. Ágoston Gábor— Obomi Teréz} A tizenhetedik század története. Bp. 2000. (Magyar Századok 7.) 53. Vö. még: R. Várkonyi Agnes-, Bethlen Gábor jelenléte Európában. In: Bethlen Gábor és Európa i. m. 9—76. Kivételnek számít részletességével az alábbi néhány írás: Zsilinszky Mihály. A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformáti- ótól kezdve. II. A bécsi békekötéstől a linczi békekötésig. 1608—1647. Bp., 1891. 278-290. és újabban G. Etényi Nóra: A 17. századi soproni országgyűlések a korabeli német sajtóban. Soproni Szemle 54. (2000) 1. sz. főként 34—36., ill. frissített változata Uő\ Sopron a 17. századi nagypolitikában. In: Sopron térben és időben (Sopron kapcsolatrendszerének változásai). Konferencia Sopron szabad királyi város 725 évéről. Szerk.: Turbuly Éva. Sopron, 2002. 88—92., valamint Kineses Katalin Mária: „így ragyogjon Sopron is régiségeivel...” Hatalmi jelképek, a város reprezentációja a XVII. századi soproni országgyűléseken. In: „Kard és Koszorú”: Ezer év magyar uralmi és katonai jelképei. Szerk.: Hausner Gábor—Kincses Katalin Mária—Veszprémy László. Bp., 2001. (A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 4.) 83-85.

20