Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
segítsék azokat.216 Caraffa számára a soproni országgyűlés kiváló lehetőséget jelentett nemcsak a politikai tájékozódásra és érdekérvényesítésre, hanem a vallási élettel kapcsolatos információk összegyűjtésére és a Szentszék egyházreformmal kapcsolatos direktíváinak közvetítésére is. A diétára ugyanis mint a felsőház tagjai természetesen a teljes magyar püspöki kar hivatalos volt, így a nuncius személyesen tájékoztatta Pázmányt és püspöktársait a kongregáció megalapításáról, egyúttal a bíboros-prefektus felhívásának eleget téve figyelmeztette őket rezidencia-kötelezettségükre, és tájékoztatást kért tevékenységükről és a missziók lehetőségeiről. A legalaposabb beszámolót Pázmány Péter küldte Sopronból Rómába 1622. június 20-án, főpásztortársai (Lépes Bálint kalocsai érsek, Pyber János váradi, Ergelics Ferenc veszprémi, Dallos Miklós váci és Telegdy János nyit- rai püspökök) támogatásával. Beadványában, miután dicsérte a pápa bölcsességét és hangsúlyozta az új kongregáció fontosságát a törököktől és eretnekségtől sanyargatott magyarországi katolicizmus számára, ismertette a három részre szakadt ország egyházi viszonyait, és javaslatokat tett a helyzet javítására. A hódolt Magyarországon tudomása szerint a pécsi jezsuiták és a gyöngyösi ferencesek mellett mindössze húsz világi pap és a katolikus prédikátorok dolgoztak. A paphiányon és az eretnekségek terjedésén leginkább jezsuita iskolák és szemináriumok alapításával, a hódoltsági missziók megszervezésével, a katolizált prédikátorok anyagi támogatásával, a csíksomlyói ferences kolostor újjáélesztésével, a római magyar papnövendékek számának növelésével és püspöki szemináriumok alapításával lehetne segíteni.217 Pázmány mellett ugyancsak Sopronból Domitrovics Péter zágrábi és Dallos Miklós váci püspökök terjesztettek be hosszabb javaslatot, akik szintén a papi utánpótlás kérdésére helyezték a hangsúlyt.218 Domitrovics egy Carlo Caraffa bécsi nunáus a% 1622. évi soproni orsfftggyűlésen 216 Dók. 6. 217 Pázmány felterjesztését a budapesti Egyetemi Könyvtárban őrzött autográf fogalmazvány alapján kiadta: Hanuj Ferenc. Petri Cardinalis Pázmány ecclesiae Strigoniensis archi-episcopi et regni Hungáriáé primatis epistolae collectae I. Bp. 1910. 291—295. A Rómában őrzött két másolat alapján az emlékiratot a hozzá tartozó levelekkel együtt újra közzétette: Michal Lackó: Memorandum ostrihomského arcibiskupa Kardinála Petra Pázmányho Rímskej Posvätnej Kongregácii Sirenia Viery o katolíckej restaurácii Uhorska, roku 1622. Most 3. (1956) 83—93. (a memorandum szövege: 85—88.). Az eredeti tisztázat, amelyet Ha- nuy nem ismert és Lackó elveszettnek hitt: APF SC Dalmazia Miscellanea voi. 3. föl. 131r-133v. 218 Domitrovics beadványa: Dók. 12. A beadvány egykorú másolatai: BAV Vat. Lat. cod. 6696. föl. 41v-42r.; BAV Ottob. Lat. cod. 2536. föl. 265rv. A zágrábi püspök memorandumát a nuncius július 30-i levelével küldte el Ludovisi bíborosnak (Dók. 13.), amelyet a pápa illetékesség okán áthelyezett a Propaganda Fide Kongregációhoz: Ludovisi — Caraffa, Róma, 1622. augusztus 20. BAY Barb. Lat. cod. 5904. föl. 160v. Dallos beadványa: 179